Hogy is van ez velünk

Megjelent egy cikk Sáráról (http://www.gemsonic.hu/msara/blog/?p=701), anyuka meséli az életüket. Én személy szerint is ismerem őket, és nagyon szeretem, Ők is egy igazi harcosok.

Reni fogalmazta meg azt, amin én is hónapok óta agyalok, mert ugye nálunk szétment a "család". A lényeg, hogy ilyen helyzetben, amikor egy sérült gyermek születik, nem a gyerek a hibás azért ha elválnak a szülők, hanem maguk a szülők. Hogy miért? mert nincs összetartás. Nálunk sem volt olyan szerelem soha, amire egy gyermeket lehetett volna vállalni. Persze szerettük egymást, de azt hiszem én vágytam egy gyerekre és mikor teherbe estem, apuka nem ellenezte. Hogy örült-e neki? gondolom igen, várta hogy megszülessen a fia. Persze egy ilyen életre senki sem vágyik, de ha 2 ember igazán szereti egymást és tényleg egy pár lenne, akkor ezt a "gondot" is meg lehet oldani.

Sokan kérdezték, hogy Fefe miatt mentünk-e szét, amire a válaszom az volt, hogy nem. Én imádom Fefét és apuka is szereti biztos, csak egymást nem szerettük annyira hogy megoldjuk együtt a problémákat. A mi kapcsolatunk véget ért, és ezt én már nem is szeretném megoldani, mint ahogy apuka is új életet kezdett, ami persze szíve joga és sok boldogságot nekik. Hogy foglalkozik-e a gyerekkel? a válasz a kérdésre az, hogy nem. Interneten érdeklődik és régebben mutogattam is a gyereket neki, de ahogy új életet kezdett ez az érdeklődés lecsökkent. A családját sem hatja meg a gyerek hogyanléte, de sokan erre csak annyit mondanak, hogy mindegyik számoljon el a saját lelkiismeretével. Kaptam én eleget azért mert elhagytam az apukát, de a mai fejemmel az egyik legjobb döntés volt amit megtettem. Hatalmasat csalódtam és összedőlt egy világ bennem, de talán jobb, hogy ez így lett. Fefe sokat fejlődött február óta, anyuék nagyon szeretik és itt mindenki úgy foglalkozik vele mint egy gyerekkel és nem úgy mint egy sérült valakivel.
Ami a legjobban bánt, hogy tudja mindenki mennyibe is kerülnek Fefe fejlesztései, ruhái, ételei, táplálék kiegészítői, de a másik „családi” segítségre már nem is számítok.