2012. szeptember 12.

Suit folytatás

a tegnapi nap után ismét javulás mutatkozott. Valahogy úgy veszem észre, hogy Fefénél ez a lazításos torna mindenhol lazulással mutatkozik, egyszerűen simán el tudna aludni rögtön az elején.
Ahogy jön a mozgásos rész, ott felélénkültebben reagál a dolgokra, és nagyon ügyesen tartja a kis fejét.
A látása még mindig kérdőjeles, egyszerűen inkább a szemét mozgatja és nem fordul olyan intenzitással a keze felé mint ahogy kéne, vagy ahogy és szeretném. Figyel, tudja mi van körülötte és ez elég neki :)
Van egy vibrálós masszázsos kézi kis szerkezet (ilyenünk van nekünk is a több száz kacat mellett), na ez ma majdnem rohamot okozott. Azt még bírja, hogy ha hozzáér néha rezeg, a kar lazításnál is jó hasznát vesszük, de mikor folyamatosan volt a keze alá rakva na az már roham kiváltó ok volt nála.
Sok újat nem tudom mondani, szinte minden nap ugyanazokat a feladatokat csináljuk, a kézhasználat megy 2 órán keresztül.

Ami még akár pozitív is lehet, az a széklet javulása. A masszázs annyira meglazítja a beleket is és beindítja neki a bélmozgást, hogy minden nap produkál székletet. Ezzel nem is lenne baj, ha ezt mindig itthon tenné, de ma is torna előtt sikerült nyakig trutyisra kakilnia magát. Készültem és vittem váltó ruhát, de a kis mosdóban szó szerint lefürdetni Fefét, háááát, mókásnak nem mondanám :)

Beírtam Fefét az októberi Suitra is, remélem összeszedem rá a hiányzó igen sok pénzt :S

Na és akkor egy kicsit rólam is, vagyis hogy én hogyan is látom ezt az egész Fefe fejlesztése dolgot:
Nehéz, baromi nehéz. Fefe látása a mai napig kérdőjeles, ötletem sincs mit és hogyan láthat, látja-e a dolgokat rendesen vagy néha-néha valami árnyat, foltot. Van, hogy hiába matatok előtte semmi reakció, de van olyan is és hála ez a gyakrabb hogy meglátja az embereket, tárgyakat, fényeket. Hogy a reakciója lassú, a feszes izomzat miatt nem nyúl célirányosan azt nem tudom, de megpróbálok most a figyelemfejlesztésre és a kézhasználatra több időt szentelni.
Nekem szívbedöfés minden egyes fejlesztés, azt hiszem én még nem nagyon tudom magamban ezeket a dolgokat hova tenni, nem tudok megbarátkozni a gondolattal, hogy "ilyenek" vagyunk. Imádom Fefét és a világ kincséért el nem cserélném és soha sehova be nem adnám, csak szeretném ha látványosabban fejlődne.
Imádom ahogy a lábára áll és vigyorog, ahogy rám mosolyog, ahogy próbál kúszni, ahogy nézi mit mondok, ahogy nézi milyen arcokat vágok, ahogy hisztizik, ahogy beszélget és formázza a kicsi száját, ahogy nyitja a száját mert mondana valamit, szóval úgy mindent ami vele kapcsolatos, csak annyira szeretném hogy boldogabb legyen.
Én bízom benne és tudom, hogy el fogunk jutni egy olyan szintre ahol meg tudja magát rendesen értetni, és tud majd mozogni is ha futni nem is de helyzetet változtatni, és jobb lesz minden, csak ez annyira de annyira messze van még :(
Egy szó mint száz, belehalok minden nap, de Fefe életben tart :)






2 megjegyzés:

joska írta...

Tökéletesen értem az érzéseidet,nem vagy egyedül...
Csak azt nem értem,hogy miért nem fizet még mindig a kórház,már rég nem lenne szabad,hogy problémát okozzon összeszedni a pénzt Fefe fejlesztésére! Hol akadt el a dolog???

Paku Andrea írta...

A kórház azért nem fizet, mert fellebbezett a közbelső ítélet ellen, így meg kell várni a másodfok ítéletét ami valószínű november körül lesz meg. Hogy az után mikor fog fizetni, na ez egy nagyon jó kérdés :S
Én ilyen egyértelmű helyzetekben nem engedném, hogy lehessen fellebbezni ,de ez sajnos nem így van Magyarországon :(