Suit első nap

Ez a nap is elérkezett. Itt ismét szeretném megköszönni a támogatásokat.
Nagyon izgultam, be kell valljam, hiszen Fefe annyira feszes, hogy komoly fizikai erő kell hozzá (vagy már én gyengültem el).
Most másik fejlesztőt kaptunk, Ania-t. Segítségre volt egy nagyon kedves és régi barátunk Dani (tesóm nagyon régi barátja, így az enyém is. Egy osztályba jártak az általánosba, én meg a húgával), aki segített a tolmácsolásban. Én nem igazán értek ennyire jól angolul, Dani meg perfekt :) köszönöm itt is :)
Szóval annyit lehet tudni Ania-ról, hogy egy nagyon kedves, vidám, dalolós gyógytornász.
Megbeszéltük mi van Fefével, miket csináltunk eddig (elveszett a papírja), én mit szeretnék és hogyan látom a dolgokat, és hogy Ő szerinte mit kéne csinálni. Igazából profik nagyon, meg sem kéne szólalnunk már egy érintésből tudják, hogy mi a baj, mit hogyan kell kéne csinálni, kivel mit lehet csinálni és hogy mit kell tenni ahhoz, hogy jobb legyen a helyzet.
A szokásos masszázzsal indítottunk, és ott már azonnal megmutatta magát, hogy Ő bizony rá tud ám feszíteni a lábára, de semmi erős kifeszítése nem volt.
A kezére megyünk most rá, a lényeg, hogy letámassza a kezét és nyújtsa. Annyit kell tudni Fefe kezéről, hogy folyamatosan hajlítva van és feszesen tartja. Ez most már kezd érezhető problémát okozni, az ízületek gondban vannak, gyorsan kell rajta segíteni. Ugyanez a lábánál, csak ott pont nyújtva van így a térdén érezhető a probléma. A vállait is így feszesen tartja, fent és előre jön már, most szépen lehozzuk neki így fogja tudni használni a kezeit rendesen.
Tetszett neki a mai nap, egy kis nyafija sem volt. Sőt, a kezénél a piszkálást szerette, a tenyere nagyon érzékeny :)
Labdáztunk, hengereztünk, támasztottunk. Ma ezek voltak, és inkább a lazításon és a kézhasználaton elszünk most rajta.
Képeket lehet készíteni, de nem nagyon akarok sokat fotózni, de élménybeszámolót természetesen rendszeresen írok :)
Jól elfáradt, az ebédből evett pár falatot, így persze hamar jött a hiszti, hogy Urasága bizony éhes :S