A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Asztma. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Asztma. Összes bejegyzés megjelenítése

2017. március 31.

Tudja-e?



Január elején derült ki, hogy csatlakozom testvéremhez a Kanári szigetekre, kalandtúrára. Családdal  persze megbeszéltem, engedélyt kértem, hogy leléphessek :) örültek neki, hogy végre kimozdulok. Nem olyan egyszerű Ferkót azért itt hagyni, de tudtam, hogy mivel anyuékkal élünk, így tökéletesen el tudják látni, Ferkónak nem egy idegen helyen kéne lennie (az nem menne), meg azért fizikailag is nehéz már a fiatal Úrfi…..
Január óta sok minden történt, Ferkónak volt egy hörgőgyulladása, amit az asztma nehezített, ez kb 2-3 hétig tartott, míg teljesen meggyógyult. Napközit váltottunk, a legszuperebb napközibe jár amit el lehet képzelni. Szerencsére a rángásai megszűntek, vagy csak alig van és az is nagyon picike (reklamálás), így ez sem terheli a mindennapokat már.
Még az utolsó pillanatban is gondolkoztam, hogy biztosan el menjek-e, hiszen Ferkót még soha nem „hagytam el” 1 egész hétig. Mikor még picike volt, és nem anyuékkal éltünk, 1-1 hétvégét töltött velük, de nem 1 egész hetet.
Mit fog szólni hozzá? Hogyan fogja kezelni ezt a helyzetet? Egyáltalán reagál-e rá hogy nem vagyok vele minden nap? Anyuék hogyan fogják bírni?
Mivel nem volt beteg, a napközi szuper, így elindultunk. Anyuék nem is hagyták volna, hogy ne menjek el. A reptéren még picit elpityeregtem, de elindultunk. Nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon miért is hozta az élet ezt a lehetőséget, mit fogok tanulni?
Az 1 hét nagyon jó volt, nehéz, de nagyon jó. 100%-ig feltöltődtem. Olyan helyeken jártam, ahol még soha, és olyan dolgokat csináltam amit ezelőtt még nem. Nem volt szó semmiféle kezelésről, semmilyen orvosról, semmilyen problémáról. Ott ugyanolyan túrázó voltam, mint bárki más. És ez nagyon jó volt. Senki nem szánakozott, nem sajnált, nem akart okos tanácsokat adni…. (szó sem esett a gyerekekről). Nagyon élveztem, hogy én, csak én vagyok (jó, ha ezt nem érted).
Olyan kalandokban volt részem, ami egy egész életre megmarad.
Anyuékkal minden nap beszéltünk telefonon természetesen.
Ferkó nagyon hiányzott. Hiányzott az illata, az érintése, a bújása, a szuszogása, a mosolya…. de nagyon jó volt 1 hét mindenféle nyavalyától mentesen.
És a kérdésemre a válasz, igen. Ferkó nagyon is jelezte, hogy nem vagyok itthon, hogy nem vagyok minden nap mellette.
Én hétfőn indultam, és péntek éjszaka sajnos befulladt és nagyon megijesztette a Mamáékat mert mentőt kellett hívniuk, akik bevitték Ferkót az 1-es számú gyerekklinikára ahol az intenzív megfigyelés után átkerült a pulmonológiára. Erről én csak vasárnap szereztem tudomást, mikor apukám hazafelé tartott velünk a reptérről. Gyors ebéd otthon, fürdés, pakolás és irány a kórház. Ahogy beértünk, Ferkó reagált azonnal kis nyöszörgéssel. Lett volna egy rángása, de ahogy felvettem azonnal el is múlt.
Este azért sajnos úgy felhergelte magát, elege lett hogy Diazepamot kellett adni neki……
Mivel mindenünk van itthon, és a gyermek már a reggelijét is ette, ivott is, így hétfőn hazajöhettünk.
A váladék szépen ürül, a hörgés, nehéz légzés nagyon nehezen múlik. Sajnos a gyermek tavasztól késő őszig allergiás, ez asztmás nehéz légzéssel párosul. Próbálkozunk azért valami gyógyszert beállítani, hogy ez 3-4 hetente ne ismétlődjön meg.
És ami biztos, hogy az 1 hét sok, neki még ez hosszú idő. Mikor elmentem megbeszéltem vele, hogy most sokáig nem leszek, de ez egyenlőre sok volt. Igen, ezek után is tervezek túrákat, ki kell mozdulni gyerek nélkül, mert azért mert különleges gyerekem lett, nem kell a 4 fal fogságában élni. Amikor egy ilyen fantasztikusan szuper családom van, nem ásom el magam, magunkat a föld alá :).
Nem tudni, hogy ha itthon vagyok, akkor is ugyanúgy befulladt volna szegénykém, vagy  a „stressz” is rátett, és ezen kár is pörögni….. és tudom, hogy anyuék mindent megtettek, és egyik pillanatról a másikra sípolt be veszettül a gyermek és nem volt mit tenni…….
Jelenleg Ferkó már jobban van, még sok orrszívás de alakul, már mosolyog :)

2013. szeptember 17.

Asztma



Az eset még tegnap történt.
Fefe vasárnap éjjel elég csúnyán elkezdett hörögni. A kilégzése volt nehéz, préselte és idegesítette, zavarta így a pániktól még durvább volt. Hétfőn reggel folytatta, kapott Ventolint, porlasztottunk sós oldattal, de nem segített. A pulmonológus azt javasolta, hogy menjünk el Törökbálintra, mert Ő csak ambulánson tudja ellátni, mert a Rókus kórházban is szétszedték a gyerekosztályokat és nem tud segíteni. Mama elment vele a boltba, a frissebb reggeli levegő segített, de 11 körül csúnyán hörgött megint. Ebéd után elaludt, közben beszéltem a háziorvossal aki írt fel Rectodelt kúpot és ha felkel kapja is meg. Így is tettünk, 15.45-kor felkelt, kúp, uzsonna de a hörgés nem javult, Fefe arcán iszonyat félelem, pánik, kétségbeesés és segítségkérés volt, így felhívtam az orvost, hogy nem javul, irány a rendelő. Ott a doki mondta, hogy igen veszett a hörgés és zörög mindenhol, menjünk be a kórházba hátha kell oxigén neki. Hívtunk egy mentőt, hogy vele hamarabb beérünk. A mentőben fogtam a gyereket, az oxigén tartottam az orra elé és közben az innivalóját is tartottam, így igen mókásan száguldottunk a kórház felé hazánk szuper útjain keresztül.
Megérkeztünk a Heim Pál kórházba itt is első kör a sürgősségi osztály. Itt az a doktornő volt akivel az infúziós napunkon is találkoztunk. Meghallgatta, irány a röntgen majd a belgyógyászati osztály. Átcipeltem Fefét a röntgenbe, majd irány az osztály.
Jött egy nővérke aki megcsinálta a papírmunkát, majd egyszer csak jött egy nagyon fiatal „doktornő” aki szintén a papírmunkával volt elfoglalva, majd kb 1,5 óra múlva meg is hallgatta manókám felső testét. 

Első érdekes párbeszéd:
- mennyit ivott ma a gyerek?
- kb 1,5dl idáig, a napi adag amit megiszik kb 3dl
- és ennyivel elvan?
- látja (azt a mindenit, nekem ez az „elvan” megjegyzés annyira sértő volt)

Kérdeztük a doktornőt, hogy mit fog kapni Fefe, erre a szokásos dolgokat, ami Ventolin, ha nem segít beroduál és ha az sem akkor valami szteroid. (ez mind van itthon is)
A röntgen majd megnézi ha lesz ideje. Ideje???? Mi??????? Pont az lenne a lényeg, hogy van-e valami a tüdővel vagy csak egyszerűen asztmás fulladás.

Hője 37.8 körül volt popsiban, ez Fefénél normálisnak mondható, főleg az előtte lévő 2 órás hurcolást is beleszámítva, tehát ez nem láz. Láz nálunk 39 körül kezdődik.
Jött a nővér, hogy megmutatja az ágyat ahol Fefe fog aludni. Kérdeztük, hogy milyen gyerekek lesznek a szobában?: tüdőgyulladásos, húgyúti fertőzéses. Na itt mondtuk, hogy oké, megyünk haza.
 
Szóltam a doktornőnek, tényleg nagyon szépen és kedvesen, de erre mondta, hogy nem, ilyet nem lehet, a „nagy könyv” ezt nem engedi. Kérdeztem, hogy Ő betenné-e a saját gyerekét fertőző gyerekek közé? de nem válaszolt, hárított. Kérdeztem megint, de megint nem válaszolt, csak hárított hogy Fefe is fertőző. Mondom mitől lenne fertőző? A röntgenjére nincs ideje, láza nincs, orra nem folyik. Összevesztünk :D Én soha, egyetlen orvossal sem vesztem össze az elmúlt 3 év 10 hónap alatt, de ez a nő kiborított. Hogy miért? emberszámba sem veszik a sérült gyereket. Attól, mert Fefe agykárosodást szenvedett el szintén orvosok miatt, attól Ő még egy ugyanolyan érző emberke mint bárki más. Sőt, rájuk jobban kéne figyelni, mert bármikor a pániktól epilepsziás rohamot kaphatnak, nem tudja elmondani mi a baja tehát nagyon gyorsan ki kéne találni és erre pont nem az az eljárás hogy órákat üljön a folyosón. A fulladó gyereket előbb el kéne látni, majd papírozni. Ha valamilyen gyógyszerre allergiás, mondani fogjuk mi szülők. Egy fulladó epis gyereknél miért az a fontos, hogy milyen volt a terhesség és a szülés?

A lényeg, hogy a doki azonnal elkezdett telefonálni, hogy magát hogyan is tudja levédeni. Megkérdeztük, hogy tud-e olyan helyet biztosítani ahol nem fertőzik össze? erre mondta, hogy nem, erre nincs hely. Oké, akkor visszük haza. Mondtuk, hogy lemegyünk a sürgősségire és megcsináljuk a távozási papírokat, de ráíratjuk, hogy miért is visszük haza a gyermeket. A lépcsőházban utánunk jött, hogy tiszteletet kér. Bocsánat, de a tiszteletet nem kérni hanem kiérdemelni kell. Majd mindjárt lett volna hely a gasztrón, de nem mentünk át.
Hazafelé elaludt Fefe a kocsiban, majd este 11 körül felébredt, vacsizott picit és aludt tovább, mindezt teljesen szép tüdőhanggal. Ma sem volt semmi probléma, de azért 2 óránként kap ventolint, biztos ami tuti alapon.

2012. június 5.

Vegyesen mindent :)

Péntek:
Van egy lovasterápia Fóton, oda akarom vinni Fefét, csak a neurológus akinek a vizsgálta kell előtte nem ér rá. Júniusra nem tudnak már időpontot adni, a nyáron meg még nem tudják hogy fog-e dolgozni. 2 hét múlva kell telefonálnom. Ahogy olvastam ez a terápia ugyanazok akik a gyereknapon elküldtek mert Fefe még csak 2,5 éves. A környékünkön más nem találtam, órákat utazni meg nem akarok vele állandóan.

Fefe ismét 2 napja rohammentes, így minden jobb.

Szombat:
Valami nagyon piszkálja. Szombaton kimentünk sétálni, és a papát úgy kellett hívni, hogy jöjjön értünk azonnal kocsival mert a gyerek majdnem megfulladt, iszonyat köhögés jött rá. vasárnap is fulladt ahogy kivittem, zörgött veszettül. Kedden megnézi a doki, remélem semmi komoly.

Hétfő:
Ma is jó napunk volt, bár reggelt bejött egy béka és mivel egyedül voltam Fefével itthon így nekem kellett kitessékelnem. Elé betettem a nagy kockás látásfejlesztő táblát, mögé meg a kisebbeket, de semmi reakciója nem volt. Hős voltam és kiraktam a kezemben :S
Nem, nem csókoltam meg :)
Fefe jó nagyon aludt ebéd után, jól ki is fáradt mert délelőtt jól megtornáztattam, sokat kúsztunk, és hogy most ennek hatására nem tudom, de ahogy felkelt akartam neki inni meg enni adni, de nyomta ki magát és gondoltam akkor menj ha akarsz :) Leraktam a hasára és ezerrel elkezdte a lábait taposni, majd kúszni. Annyira , de annyira akarta, olyan ügyes volt :)
JUPPIJÉÉÉÉÉ :D
Suit jövőhéten tuti nagyon jó lesz nekünk is :)

Reggeli vérvétel nem volt egyszerű.
A Foodtest-es vérvételt kellett lerendezni itthon. Gondoltam, minek vigyem el ezért olyan messze, majd én megszúrom. Ha ha na ja.
Küldtek 2 tűt, mind a kettő egyszer használatos.
Én nem vagyok "szőke nő" (bocsi), de a vérvételi csőnek nem vettem le a tetejét így az a 3 csepp vére is kárba veszett :S (2 kupak volt :D )
Tű nincs több :(
Hívom a gyömrői labort, hogy bajban vagyok, mondja hogy persze menjek át és adnak steril tűt. Nagypapa elment a tűkért, de olyan hatalmas tűket kapott, hogy azzal én meg nem szúrom a picike ujját.
Oké, akkor irány a patika, mert a futár is meg lett rendelve, kell a vére a gyermeknek :)
na ott adtak olyan tűt amivel meg lehet szúrni így lett elég vér a vizsgálathoz. Nem volt egyszerű, de megoldottuk :)

Kedd:
Asztma:
Ma voltunk dokinál a hörgés miatt. Fefe már több hete veszettül hörög és szombaton úgy kellett "kimenekíteni" a vidéki levegőről mert majdnem megfulladt a köhögésbe.
A doki szerint asztmás.
A refluxra akarta az elején fogni, mert hogy sokat fekszik, de mondtam neki, hogy a gyerek annyit fekszik amennyit az alváshoz muszáj neki, de az is döntött ágyban. (miért hiszi minden orvos, hogy a gyerek egész nap fekszik és semmi nincs vele csinálva?)
na mindegy, most 3 napi napi 3x kell Ventolint adni és a körzetihez le kell vinni. Sok értelmét nem látom a körzetinek, de leviszem hozzá. A Suit után meg visszamegyünk a Bokor utcába és megnézi a doki megint. A jövő héten kellene visszamenni, de a recepciós hölgy kedvesen kijelentette hogy vannak 8-ra már beírva és igazából szarik rá, hogy a gyerekemnek időpontra kell mennie tornázni. Na mindegy, vannak még hála kedves emberek :) megnyugodtam :)
Ma én úgy vettem észre, hogy a Ventolintól még jobban hörög, de egy esélyt adunk ennek is.
Azért este ismét berakom neki a jó kis füves párologtatást, attól nem hörög. Érdekes, de tényleg így van.