2011. március 23.

Vegyes

Végre gyerek Fefe. Olyan mint egy igazi kicsi baba. Ő még tényleg csecsemő és ez nem bántásként értem, hanem hogy most kezd el élni igazán. Most jutottunk el odáig hogy ha valami nem jó akkor mondja az Ő kis baba nyelvén, ha fáj valamije akkor sír olyan igazi szájlekonyulós sírással. Fordul a hang irányába. Vannak olyan játékai amik zenélnek, sípolnak, csörögnek. Na ezek régen nem érdekelték, lehet hogy nem hallotta, de ma pl azonnal fordult a hang felé.

A mozgásnál észrevettem egy furcsa dolgot. Ma pl mikor a labdán volt és forgattam oldalra elkezdte a lábait szabályosan emelni, és amikor a hátára tettem akkor is emelte a tappancsait.
Ma pl felállt a két lábára, guggolt de viszont sétálni nem akart csak ácsorogtunk.
Tegnap forgattam és erre ma elkezdett hasról a hátára forogni.
Szabályosan kinyomja magát a hasán fekve.
Hogy ezek miért furcsák? Azért mert a kórház előtt ezeket tudta, a kórházban semmit és kb 1-2 napig meg sem mozdult. Semmi ereje nem volt. Most hogy megmutattam neki a dolgokat, most meg megy. Olyan mintha 1x megmutatnám és menne. Ez nagyon jó, és nagyon boldog vagyok, csak olyan nem is tudom. Persze felvettem videóra, de nem az igazi. Valahogy megérzi mikor kamerázom :D

A napszemüveget nagyon bírja. Kaptunk még januárban a Madarászban egy szemüveget, és ha süt a nap fel szoktam rá tenni. Olyan helyes :D Ma is úgy sétáltunk, nagyon vagány. Persze fotóztam, csak a kábel maradt Békáson :S egyszer majd minden egy helyre kerül.

Költözés. Ez borzasztó. Én úgy utálok pakolni, takarítani és megint csak pakolni. Ennyi kacatot, lomot hogy bír összeszedni egy ember? Fefe cuccai a legtöbb, hihetetlen mennyiségű cucc :S Pénteken kivisszük anyuékhoz Manót és akkor tudunk rendes tempóban haladni. Most 3 napig reggel mentünk injekcióra, majd kis pakolás irány haza. Persze így sok cucc nem fér a kocsiba, de majd hétvégén ha minden jól megy akkor mindent ki tudunk hozni. Kezdem "jól" érezni magam itt. Tudom, hogy ez nem a világ vége, és nem is én vagyok a fontos, de rossz volt beletörődni hogy költözünk. Persze Békásról el kellett jönni, a családi béke is így kívánta. Most Fecóval minden a legnagyobb rendben van :D Nem is a hellyel van a baj, mert szép, hanem nekem azzal van a bajom, hogy csendes. Ma is mikor elmentünk az ovi mellett Fefe elkezdett beszélgetni. Kell neki a zsivaj, a gyerekhang. Oké, tudom hogy tudunk találkozni a barátokkal, de akkor is más lesz itt. Jó lesz.

Kaptam egy gépet Apától, így már annyira nem fáj a szívem a régi gépemért. Igazából csak az zavar hogy megloptak és hogy tele volt a gyerek képeivel és videóival. Na mindegy, most van egy másik és a lényeg hogy a képeket le kell menteni. Hátha az meg eltörik van eltűnik :S

1 megjegyzés:

Timcsi írta...

Nagyon jó olvasni a soraidat! Csak így tovább!!:)