Segítségek

Hihetetlen, hogy mennyi beteg baba születik. Nekünk van egy saját vállalkozásunk és volt, hogy csúszott a szállítás mert a gyerekhez menni kellett vagy a párom nem bírta egyedül mikor én is a kórházban voltam. A vevőknek elmondtuk, hogy miért nem tudunk menni vagy Ők jönni a termékért. Hála minden esetben megértőek voltak, egy rossz szót nem kaptunk.

Nagyon sok baba történetét hallottuk akik ugyanúgy az intenzív osztályon, ugyanúgy 0-ás apgarral kezdték az életüket, amihez az orvosok nem fűztek sok reményt. Nagyon sok és szép sikertörténetet hallottunk. Ez sokszor erőt adott, hogy igenis van megoldás, lehetőség és remény.

Volt egy partnerünk aki egy oxigénsátrat ajánlott fel. Ez több millió forintba kerül, de nekünk lehetett volna ingyen menni csak sajnos nagyon picike volt még ehhez az eljáráshoz. Megkerestünk ehhez a terápiához egy Amerikában élő magyar neves orvost. Ő is azt írta, hogy még nagyon picike Ferenc.

Szájhagyomány útján terjedne a terápiák, terapeuták és az orvosok.
Máshogy nem megy. Beszélni kell a problémákról mert van, hogy más tud segíteni. Az ember nem azért beszél (én, mi) a gyermekünk történetéről hogy együtt érző (nagyon jól esik)hozzászólásokat, sajnálkozó arcokat lássunk hanem, hogy megoldásokat találjunk a problémákra. Persze nagyon jól esik az együtt érző és biztató levél, telefonhívás, beszélgetés most már. Mikor megszületett Fecó még a családot is megkértük hogy ne hívjanak azért hogy hogy vagyok. Nem tudtam elmondani hogy hogy vagyok, dehát hogy is lehettem volna. Szörnyen!! Most már "könnyen" tudok mindenről beszélni és segíteni másnak. Mindig van remény, és nem szabad feladni sosem. Néha elgondolkozok, hogy hogyan éltük túl ezt az egészet, de a mai napig nem tudom.