Ezen a héten
elkezdtünk ismét 2 hét lengyel terápiát.
Fefe válla
nagyon le van tapadva, valószínű ezért (sem) tudja rendesen nyújtani a kezeit,
na meg az a veszett kóros reflex :S
Most 2 hétig azon van a terapeutánk, hogy ez kilazuljon, megmutatja a helyes mozgásformákat. Én lesek, tanulok és ha minden a terv szerint alakul akkor lesz egy szuper gyógytornászunk aki folyamatosan kezeli majd Fefét és nem fog ismét visszafeszülni. Én próbálom őt itthon tornáztatni, de mivel nem vagyok gyógytornász így fogalmam sincs sok esetben, hogy mit is hogyan kéne. Meg az igazság az, hogy a szülő nem terapeuta, én az anyukája vagyok és már nagyon nem szeretem ha Fefe meg van rám sértődve a számára szadis tornák miatt.
Eléggé fárasztó az utazás is, napi 90km-t megyünk, igaz hogy autópályán, na de akkor is fárasztó. Fefének a torna, de szerintem tényleg nagyon ügyes, hihetetlen sokat javul a testtartása :)
A kezeire itthon többet kell használni majd a kézmerevítőt, mert a görcsös hajlítás miatt nem fog fejlődni, ezáltal rövidek maradnak az izmok és szalagok és kinyújthatatlanná válnak a kezei, amit nagyon de nagyon nem akarunk.
Mivel a bal csípő rosszabb állapotban van, és a gyermek „féloldalassága” is közrejátszik abban, hogy a jobb combcsont kezd elfordulni. Igazából már jelezte Fefe, hogy fájlalja a jobb lábát, de erre csak most derült fény, hogy valójában mi is a baj.
Itt jön a nagy kérdés, hogy ehhez tényleg a lengyel terapeuták tudnak csak rájönni?
Ezek után átgondolom, hogy kinek és miért is fizetek fejlesztésért, gyógytornáért?
Nagyon jó lett volna, hogy ha az oviból azok a gyógypedagógusok akik napi kapcsolatban vannak a gyerekkel, el tudnak jönni és meg tudnak tanulni 1-1 fogást, helyzetet, de erre most nem volt lehetőség. Hogy miért? hát ez is a magyarok hibájából. Hogy miért? mert akiknek eddig segítettek, mondjuk, hogy hátba támadták őket és ezt ki szívja meg? na ki? hát persze hogy a gyerekek. (igen, nagyon dühös vagyok, nagyjából 1 hete őrjöngök).
A lényeg, hogy Fefe előtt még hihetetlen kemény út áll és őszintén megvallva fogalmam sincs, hogy meddig fog eljutni. Iszonyatosan sok kóros reflexe van, amit nem is tudom hogyan fogunk leépíteni, de persze sosem adjuk fel és küzdünk, hiszen Fefe előtt ott az élet, és neki segítenem kell hogy élhetőbb legyen.
Van még 1 hét a lengyel terápiából, ami hihetetlen jó.
Hajrá Fefe :)
Most 2 hétig azon van a terapeutánk, hogy ez kilazuljon, megmutatja a helyes mozgásformákat. Én lesek, tanulok és ha minden a terv szerint alakul akkor lesz egy szuper gyógytornászunk aki folyamatosan kezeli majd Fefét és nem fog ismét visszafeszülni. Én próbálom őt itthon tornáztatni, de mivel nem vagyok gyógytornász így fogalmam sincs sok esetben, hogy mit is hogyan kéne. Meg az igazság az, hogy a szülő nem terapeuta, én az anyukája vagyok és már nagyon nem szeretem ha Fefe meg van rám sértődve a számára szadis tornák miatt.
Eléggé fárasztó az utazás is, napi 90km-t megyünk, igaz hogy autópályán, na de akkor is fárasztó. Fefének a torna, de szerintem tényleg nagyon ügyes, hihetetlen sokat javul a testtartása :)
A kezeire itthon többet kell használni majd a kézmerevítőt, mert a görcsös hajlítás miatt nem fog fejlődni, ezáltal rövidek maradnak az izmok és szalagok és kinyújthatatlanná válnak a kezei, amit nagyon de nagyon nem akarunk.
Mivel a bal csípő rosszabb állapotban van, és a gyermek „féloldalassága” is közrejátszik abban, hogy a jobb combcsont kezd elfordulni. Igazából már jelezte Fefe, hogy fájlalja a jobb lábát, de erre csak most derült fény, hogy valójában mi is a baj.
Itt jön a nagy kérdés, hogy ehhez tényleg a lengyel terapeuták tudnak csak rájönni?
Ezek után átgondolom, hogy kinek és miért is fizetek fejlesztésért, gyógytornáért?
Nagyon jó lett volna, hogy ha az oviból azok a gyógypedagógusok akik napi kapcsolatban vannak a gyerekkel, el tudnak jönni és meg tudnak tanulni 1-1 fogást, helyzetet, de erre most nem volt lehetőség. Hogy miért? hát ez is a magyarok hibájából. Hogy miért? mert akiknek eddig segítettek, mondjuk, hogy hátba támadták őket és ezt ki szívja meg? na ki? hát persze hogy a gyerekek. (igen, nagyon dühös vagyok, nagyjából 1 hete őrjöngök).
A lényeg, hogy Fefe előtt még hihetetlen kemény út áll és őszintén megvallva fogalmam sincs, hogy meddig fog eljutni. Iszonyatosan sok kóros reflexe van, amit nem is tudom hogyan fogunk leépíteni, de persze sosem adjuk fel és küzdünk, hiszen Fefe előtt ott az élet, és neki segítenem kell hogy élhetőbb legyen.
Van még 1 hét a lengyel terápiából, ami hihetetlen jó.
Hajrá Fefe :)
1 megjegyzés:
Kedves Andi,egy kicsit szomorúnak éreztem amit leirtál,pedig az előző bejegyzéseid sok jó dologról tanuskodtak.
Néha én is elgondolkozom,Jóska meddig jut majd el az önállóság terén,mert teljesen önálló soha nem lesz,ezt már tudom,és bár nagyon nehéz,elfogadom. És persze néha elkeseredem,de tudom,hogy fel nem adhatom. Sokan szoritunk neked és Fefének,és ha lassan is,de fejlődnek a gyerekeink,ez nagy erőt ad a továbbiakhoz.Igen,hajrá gyerekek (és anyukáik)!!!
Megjegyzés küldése