2018. május 19.

Via Ferrata / Klettersteig tanfolyam - Magashegyi ismeretek Workshop - Rax / Hohe Wand:

Via Ferrata / Klettersteig tanfolyam - Magashegyi ismeretek Workshop - Rax / Hohe Wand: https://kaland.sport.hu/kepzesek-tanfolyamok/tanfolyamok/makase-via-ferrata-es-magashegyi-tanfolyam


Mindig is vonzott a mászás, a sziklák, a hegyek, de eddig még nem vettem bátorságot, hogy neki is kezdjek. Igazából még a terasz is magas nekem :D így a tériszonnyal nem gondoltam, hogy nekem ilyen sportot kéne erőltetni. Több okos azt mondja, hogy ki kell lépni a komfortzónából….
Tavaly voltunk első kaland túrán a Kanári szigeteken, így megismerve az egyesület tagjait, tovább figyeltem a túrákat.
Jött a nagy lehetőség, mégpedig egy 2 napos tanfolyam. Rávettem a testvéremet, akit azért sokat nem kellett győzködni, hogy menjünk el, és próbáljuk ki magunkat, hogyan is megy ez nekünk. (Ő is tériszonyos)
Megérkeztünk a tanfolyam, szállás helyszínére, egyszerűen csodálatos: 


Izgalom még az elején nem volt, és tényleg nagy szájjal nekiindultam az első mászásnak, ahol is majdnem az első függőleges akadálynál visszacsúsztam és az egyik kilépőben lezúztam a sípcsontomat. Nos, ez a csont szerintem csak arra való, hogy ha beütöd, nagyon, de nagyon tudjon fájni. A következő nekilendülésnél az összes ujjamról lenyúztam a bőr pár rétegét az acél sodronytól, majd a könyökömet mert ugye a pulcsi úgy jó ha fel van tűrve te okos (így a könyökkel való kitámasztás igazán fáj)…. Már értem a teljes kesztyű lényegét is, és hogy nem a kötélbe kell mindig kapaszkodni hiszen a szikla is a barátunk, de ezt mind tapasztalatból tanuljuk meg. Volt persze kesztyűm, és belegondolva nem is a legjobb a teljes kesztyű mert akkor meg a kapaszkodási lehetőséget nem érzem, de ezt mind ki kell tapasztalni. Nos, ott voltam az elején, szinte az első akadálynál, és mivel a testvérem már fent volt, és nekem volt a legnagyobb szám, így felhergeltem magam és pici túravezetői segítséggel felmásztam :) Itt az első nap picit nehezített volt, mert az eső is szemerkélt és az egész csapat lábnyoma a sziklán volt, így az már nagyon sáros és csúszós volt, de a picike lábaimat csak felküzdöttem :) Kapaszkodtam én mindenemmel már :)
Nehéz volt leküzdeni azt a félelmet, hogy leesek. A tanfolyamon megtanultuk, hogy mit és hogyan kell csinálni, így esélytelen hogy leess, de azért egy tériszonyos és parás emberkének az elméleti oktatás utáni félelem nem szűnik meg :)
Az első nap 2 pályát másztunk végig. 

A pályák nehézsége A-E szint között van, de az utóbbi időben már beletették az F és G pályát is. Az E pályánál már visszahajlás van a sziklában, annak nem futottunk neki :) és a D pályának sem, azért annyira erősnek már nem éreztem magam, a kezeim nagyon elfáradtak. Maradtunk a C pályaszinten.
Másnap elmentünk egy másik helyre, ahol szintén C-s pálya volt. Volt benne függőleges mászás, jobbra és balra kanyarodó szikla, függőhíd, és mindenféle csodás dolog. És a tériszony, nos, ha nem is teljesen, de alakul a leküzdése. Félelem nincs, hogy leeshetek, mert ugye biztosítva vagyok mindig a kötélpályához. Az adrenalin, nos az az egekbe mindig :) a látvány leírhatatlan, fantasztikus, örök élmény marad. 







Ami biztos, hogy kedvet kaptunk ehhez a sporthoz és megyünk túrázni :)

 
A videók minőségéért bocsi, de azért az első mászás alkalmával még nem megy olyan magabiztosan :) a dátum beállítása meg elmaradt véletlenül, hupsz :)


Nincsenek megjegyzések: