Varsó - Olinek 4. nap

Gondoltam, csak "megszólalok" végre :)
Hétfőn ismerkedéses volt a torna, megbeszéltük mit szeretnénk, illetve hogy a tornász mit érez az ujjai alatt, mi a fontos. Tetszik a tornász lány, határozott, rászól Fefére ha hisztizne mert itt figyelni és dolgozni kell. Fefe meg azonnal abbahagyja a szenvedés (nekem otthon persze nem), és dolgoznak ügyesen tovább.
Ők tudják hogyan kell kezelni a kóros feszítést, én meg tanulok ismét :)
Most az első a kezek lazítása, a letapadások fellazítása, egyensúly erősítése, nyújtás. A délelőtti torna 2,5 órás.
Délután van még egy 1 órás kézterápia, ahol csak a kezek lazításával foglalkoznak, fogás gyakorlásával, ujjak nyújtásával, vállak mozgásával. Fefe szinte nem használja a karjait, így ezek feszesek, letapadnak, mozgatni kell helyette.
Délelőtt és délután marad a kezén az ortézis, kb 30 perc míg hazaérünk addig rajta van. Az itteni ortézisban az tetszik, hogy csak 1 merevítő van benne, így az otthonit átszerkesztem, mert abban több merevítő van és az számunkra használhatatlan.

A lakással voltak nagy problémák, mégpedig hogy éppen lakásfelújítás zajlik, ami hétfőn csendesen zajlott, de kedden elkezdték a sittet ledobálni (csövön keresztül konténerbe, ami persze az ablakunk alatt van), légkalapács, betontörés és minden ami ezzel jár, így természetesen Fefe 1 percet sem tudott aludni. Hiába szóltunk, hogy 2 óra csendet kérünk, nem nagyon hatotta meg őket, így elkezdtem szervezkedni.
Szerencsére itt is van egy magyar hölgy aki tolmácsolásnál szokott segíteni, illetve a levelezéseknél is, így hívtam őt hogy ez embertelen, ezt nem bírjuk tovább. Ígérte, hogy másnap telefonál az Olinekbe és megtudja van-e másik szállás, vagy valamit intézünk. Közben írtam a szállásadónak is, hogy na ezt így tovább nem bírjuk. A szállást adó írt este, hogy szól a kivitelezőek, hogy 12-15 között csend legyen.
Természetesen a délutáni alvás hiánya miatt Fefe a keddi kézterápián olyan feszes volt, hogy a tornász szerintem sokkot kapott tőle, de megbeszéltük, hogy nem tudott aludni :(
Szerdán hazaértünk a tornáról, Fefe elkezdett ebédelni, erre sitt öntés. Oké, még nem szólok, gondoltam hátha ez az utolsó a déli csend előtt. Ahogy Fefe lekerült az ágyba, sitt ismét zuhan lefelé, na ekkor kirongyoltunk anyuval a gangra és mondtuk, hogy állj (persze angolul), és kértük, hogy 15-ig csend legyen. Szerencsére megértették, hogy elfogyott a türelem, és 16-ig csend volt :) így Fefe tudott aludni.
Persze nem az ágyban hanem a földön:

Közben az Olinekből is telefonáltak és megbeszélték, hogy csend lesz.
A délelőtt ugye nem számít, mert dolgozni kell és Fefe úgy is tornázik, de egész nap a zajból kicsit sok, pláne hogy a gyerek nem tud aludni és mivel kemény fizikai munka van délelőtt és délután is, pihennie muszáj.

Hogy a szállásadó miért nem szólt a munkálatokról, na ez egy jó kérdés, talán ennyire kellett neki a pénz, vagy az is lehet hogy tényleg nem tudott róla (kizárt), a lényeg hogy megoldódott.

A lépcsőzés kiborító mind idegileg mind fizikailag. A földszintre 5 lépcsőfok vezet, mi az első emeleten vagyunk és fantasztikus, 13 lépcsőfokos, szűk csigalépcső vezet felfelé, majd a lakásba még plusz 3 lépcsőfok. Persze ezek is kimaradtak a lakás leírásából, de most már mindegy. Lefelé még nem gond, de felfelé azért megvisel mindenkit a cipekedés. Fefe 14 kiló, a kocsi 13kg, a táska rajta * kg, így azért a 30kg-ot simán cipeljük napi 4 alkalommal.

A matracok borzasztóak, senki nem tud jókat aludni :( ....  (otthon, édes otthon)
Ennyit a panaszkodásról :)

A terápia már számomra is fájdalmas, igazából alig merek Fefe kezéhez érni, biztos vagyok benne hogy  izomláza van, szerintem fáj neki a karja, de sajnos muszáj ez a kezelés is ahhoz, hogy ne deformálódjon a 2 kar, és hogy valaha tudjon velük ügyesen bánni. Igazi HŐS :) a tornászoknak is tetszik, hogy nagyon szépen haladnak vele, a kóros feszítés a legnagyobb ellenségünk, de mivel az agyilag van kódolva, így csak reménykedni tudok hogy egyszer ezeken is túl leszünk. Erre izomlazító nem megoldás, mert az egész testre hat. Szerintem a leszoktatás a megoldás, szépen mindig ki lehet lazítani és próbálkozunk ésszel élni, nem erőből.

Felosztjuk Mamával a munkát, egyik nap Ő viszi reggel Fefét tornázni, másik nap én, délutánonként meg együtt megyünk. Aki a lakásban marad, Ő főz, mos, takarít és várja a kis herceget :)

Ma Mama vitte Fefét tornázni, és mivel mosolygós volt a gyermek mikor "hazaértek", így biztos nincs nála gond :) sőt :)