2019. április 2.

Gyerek egészségügy 2019


Huncibogyóm 9 éves, súlyos, halmozottan fogyatékos gyermek.
Sajnos elég sokat panaszkodom, mérgelődöm, és ezt fogom most is tenni. Próbálom a legegyszerűbben, nem csavarom hosszan a történetet.
A gyermek születésénél, orvosi műhiba miatt szenvedett el nagy fokú agykárosodást.
Az agysérülés miatt kb 5 éves korában diagnosztizálták a korai serdülést. Ez a viselkedésére is kihatott, így 6 éves korában elkezdtünk egy havi injekcióval ezt a korszakot megállítani. A speciális vérvétel az egyik vizsgálat, amivel lehet mérni a tesztoszteron szintet, és ez alapján lehet a gyógyszert beállítani (kevesebbre vagy többre van szüksége). Évente szoktunk vérvételt csinálni, biztos ami tuti alapon.
A március elejei kontrollra nem tudtunk elmenni, és mivel fontosnak tartjuk ezt a vizsgálatot, így email-en megbeszéltük a szakorvossal hogy milyen vérvételt csináltassunk. Gondoltuk kis naivak, hogy majd helyben (Maglód, Gyömrő) meg tudjuk csináltatni, nem kell a gyereket ezért berángatni Budapestre.
Tévedtünk, merthogy ilyen vizsgálatot a körzeti orvos nem kérhet, még akkor sem ha szakorvos írja elő.
Oké, telefon az endokrinológiára, hogy a vérvétel nem lehetséges mifelénk. Az asszisztenssel megbeszéltük, hogy április 1-én lenne a következő szuri időpontja, menjünk akkor be a gyerekklinikára (2-es számú) és megcsinálják a vérvételt.
Mi így is tettünk, 9-kor a klinikára értünk. Bejelentkeztünk, irány az első emelet, ott van a rendelés és a vérvétel is. Az asszisztens kijön, körbenéz, majd szólítja az ismerősét (tegező viszony, innen gondolnám, hogy nem most találkoztak először). Kb 30-40 perces beszélgetés után kijöttek, és szólítja a következő beteget. Oké, várunk. Mikor azok is kijöttek, már mi vár több mint 1 órája vártunk arra, hogy mehessünk vérvételre. Hívja a hölgy neki szimpatikus családot, amikor is megszólítottam, hogy „csak” 1 vérvételre jöttünk… majd közli lekezelően, hogy azok is akiket most behívott és különben is várjunk…. Kb 30 perc után kijöttek a betegek a rendelőből és elindultak haza…. érdekes, a vérvétel nem otthon van….
Mi jöttünk, kb 2 perc alatt beírták a gépbe, hogy mehet vérvételre. Tehát itt több mint 1,5 órát szívtunk a folyosón egy spéci gyerekkel. Ebben az esetben, ha mindent összeadunk kb 10 percbe tellett volna az egész. Odamegyünk, az asszisztens tudja miért is mentünk, jelzi a doktornőnek hogy csak vérvétel, beírják a gépbe a vizsgálati kérőlapot és mehetünk is.
A doktornő elküldte még a gyermeket röntgenre. Hogy ez miért is lényeges? nos, tényleg nem is tudom. A lényeg, hogy a csuklóröntgenből meg lehet állapítani a páciens csontkorát. A mi esetünkben biztosan eltérés van, hiszen Huncibogyó nem úgy terheli a csontjait ahogyan kéne, így persze hogy elmaradás van… Oké, ha kell hát kell. Jaaaaa,  hát röntgen nincs most az épületben, mert átalakítás miatt a 2-es számú nőgyógyászati klinikára került, oda kéne átmenni. Na,itt már fortyogott rendesen az agyunk a mamával, hogy ha eddig Ferkó kibírta epilepsziás roham és balhé nélkül, akkor ne piszkáljuk az oroszlán bajszát..… de ne legyek szaranya, csináltassuk meg, szurkolunk hogy minden rendben menjen. A doktornő elmondta, hogy semmit nem kell ott tenni, egyszerűen felmegyünk az első emeletre, ott a röntgen, várnak ránk mert Ő most elküldi a kérő lapot. Így is tettünk, irány a másik klinika (itt a portás hölgy nagyon kedvesen segített, Ő volt az egyetlen aki kulturált emberi viselkedésről mutatott jó példát). Gyerek kocsiból ki (közel 4,5 órája ült a székében már), irány az első emelet ott a röntgen. A folyosón várunk (közben mama megpróbálta a gyerek ebédjét megmelegíttetni, sikertelenül, hiszen ez csak egy kórház…). Szóval várunk a gyerekkel, kijön egy hölgy, odaadom a papírt, közli hogy menjek át a másik ajtóhoz mert ott van a mi röntgenünk. Oké. Várunk, sehol senki. Kijön kb 15-20 perc múlva a mellette lévő ajtón egy ott dolgozó, senki más. Gondoltam megkérdezem már, hogy van-e itt valaki? Közli, hogy igen, csak lassúak. Hűha, már igen régóta várunk. (közben mama is megérkezik, a kaja melegítés sikertelen végeredménnyel. csak meleg vízre lett volna szükség, hogy a szondatápszert ne hidegen adjuk a pocakba….)
Majd egyszer csak a mi ajtónknál kijön egy hölgy, hívja az újonnan érkezett pácienset. Na mondom hűha, hát mi már igen régóta várunk, mi van itt? Hát Ő nem tudja, de megkérdezi…. jelzem, az ajtóra ki van téve egy papír, hogy 2-es számú gyerekklinika röntgen….
Kijön, megint hív valakit, de nem minket.
Közben a folyosó végéről kiabálnak, hogy gyerek uh-ra vár-e valaki? nem, mi nem oda jöttünk.
Na mindegy a lényeg, hogy kijött a hölgy a röntgenből és azt mondta, hogy állítólag az uh-on kell jelezni, hogy ott vagyunk, és majd jönnek, de nem biztos benne. Kérdezem én, hogy ezt miért nem lehet kiírni? Nem hiszem, hogy éppen aznap költözött át a röntgen…..
Mama odament az uh-ra, hogy hahó, már nagyon régóta várunk és sehol senki, amikor a hölgy lekiabálja a fejét, hogy szóltunk már hogy kevesen vagyunk ….
1: nem, mi még sosem találkoztunk, így nekünk biztosan nem mondott ilyet
2: sehol nincs kiírva,hogy a röntgenre való jelentkezés az uh-on történik.
3: ha az eü-is dolgozókkal nem lehet magas hangot elővenni, hogy Ő hogy is jön ahhoz hogy így beszéljen a másikkal?
És a gyermeknek ekkor elfogyott a türelme, és egy csodálatos rohamba kezdett bele. Oké, menjünk, mert ez nem lesz így egyszerű.
Kifelé, még azért az uh-on jeleztem, hogy köszönjük szépen a 0 tájékoztatást, a 0 emberséget.
Vizsgálat nélkül kellett eljönnünk.
Most írok a szakorvosnak, hogy szuper az egymás között lévő kommunikáció, mert jelenleg a vizsgálatokat maximum 30 perc alatt el lehetett volna végezni, e helyett tényleg fél nap ment el és még nem is végeztünk.
Én elhiszem, hogy kevés a fizetés az egészségügyben, de akkor kérem, ne menjen erre a munkára.
Hova lett az emberség? a figyelmesség? a kedvességet már meg sem említem.
Emberek? hová tartunk így? dögöljön meg a másik csak azért is? és ez így jó?