Látható eredmény

És íme a képi bizonyíték, hogy Fefe sokkal stabilabb lett a 2 hét Olinek után :)

Lengyel terápia

Ezen a héten elkezdtünk ismét 2 hét lengyel terápiát.

Fefe válla nagyon le van tapadva, valószínű ezért (sem) tudja rendesen nyújtani a kezeit, na meg az a veszett kóros reflex :S
Most 2 hétig azon van a terapeutánk, hogy ez kilazuljon, megmutatja a helyes mozgásformákat. Én lesek, tanulok és ha minden a terv szerint alakul akkor lesz egy szuper gyógytornászunk aki folyamatosan kezeli majd Fefét és nem fog ismét visszafeszülni. Én próbálom őt itthon tornáztatni, de mivel nem vagyok gyógytornász így fogalmam sincs sok esetben, hogy mit is hogyan kéne. Meg az igazság az, hogy a szülő nem terapeuta, én az anyukája vagyok és már nagyon nem szeretem ha Fefe meg van rám sértődve a számára szadis tornák miatt.
Eléggé fárasztó az utazás is, napi 90km-t megyünk, igaz hogy autópályán, na de akkor is fárasztó. Fefének a torna, de szerintem tényleg nagyon ügyes, hihetetlen sokat javul a testtartása :)
A kezeire itthon többet kell használni majd a kézmerevítőt, mert a görcsös hajlítás miatt nem fog fejlődni, ezáltal rövidek maradnak az izmok és szalagok és kinyújthatatlanná válnak a kezei, amit nagyon de nagyon nem akarunk.
Mivel a bal csípő rosszabb állapotban van, és a gyermek „féloldalassága” is közrejátszik abban, hogy a jobb combcsont kezd elfordulni. Igazából már jelezte Fefe, hogy fájlalja a jobb lábát, de erre csak most derült fény, hogy valójában mi is a baj.
Itt jön a nagy kérdés, hogy ehhez tényleg a lengyel terapeuták tudnak csak rájönni?
Ezek után átgondolom, hogy kinek és miért is fizetek fejlesztésért, gyógytornáért?
Nagyon jó lett volna, hogy ha az oviból azok a gyógypedagógusok akik napi kapcsolatban vannak a gyerekkel, el tudnak jönni és meg tudnak tanulni 1-1 fogást, helyzetet, de erre most nem volt lehetőség. Hogy miért? hát ez is a magyarok hibájából. Hogy miért? mert akiknek eddig segítettek, mondjuk, hogy hátba támadták őket és ezt ki szívja meg? na ki? hát persze hogy a gyerekek. (igen, nagyon dühös vagyok, nagyjából 1 hete őrjöngök).
A lényeg, hogy Fefe előtt még hihetetlen kemény út áll és őszintén megvallva fogalmam sincs, hogy meddig fog eljutni. Iszonyatosan sok kóros reflexe van, amit nem is tudom hogyan fogunk leépíteni, de persze sosem adjuk fel és küzdünk, hiszen Fefe előtt ott az élet, és neki segítenem kell hogy élhetőbb legyen.
Van még 1 hét a lengyel terápiából, ami hihetetlen jó.
Hajrá Fefe :) 

Varsó 6 összefoglaló és képek

Pénteken és szombaton torna volt.
Sajnos pénteken cserélni kellett időpontot, így a lehető legrosszabb időben mentünk, 14.30-ra (alvásidő), de muszáj volt.
Őszintén megvallva, veszettül betartjuk, azokat a szabályokat, hogy 12-13 között ebéd, majd alvás mert veszettül félek, hogy előjön ismét az epilepszia és rohamokban tör ki, de szerencsére elkerüli Fefét (kopp-kopp).
A torna nem nehéz, de olyan iszonyat sírással reagál a forgásra, hogy sokszor azon gondolkozom, hogy oké, most vége a tornának, de mindig sikerül ezen átesnem és nem szólok bele. Tudom, hogy én ismerem a legjobban Fefét, és azt is tudom hogy ezek nem fájnak, egyszerűen a fránya sérült idegrendszere iszonyat harcot vív a „normális” mozgás ellen. Kb 1 éve csináljuk ezt a terápiát és én azóta próbálom ezek alapján forgatni, de nem megy. A lényeg, hogy a csípőt fordítom és közben a váll húzásával segítek neki, itt kéne előre húznia (emelnie) a fejét és már meg is fordult, de Fefe iszonyat erővel feszíti magát hátra így a nyaka húzódik.
Az összes többi „feladat” az lenne, hogy szépen támaszkodjon vagy nyújtott kezén, vagy alkaron, térdén, tehát „egyszerűen” a testtartás lenne a feladat, de nem igazán megy neki olyan jól mint ahogy én azt szeretném, és ahogy Ő ezeket tudná.
Fefében megvan minden ahhoz, hogy tudjon térden állni, támaszkodni, kúszni, de mégsem megy. Próbálkozunk zenével, szurkolással, mutogatással, csalogatással, de csak nagyon picike pozitív eredményt tudunk elérni.
Ezeket a gyakorlatokat otthon is tudjuk csinálni, hiszen tényleg nem nehéz (csak nekem a gerincfájdalmaim miatt), csak arra kell még rájönnöm, hogy mivel ösztönözzem.
Ha hazamegyünk belevetjük magunkat a kemény munkába és augusztus végén ha ismét sikerül a támogatást megkapnunk, akkor nagyon szeretnék úgy visszajönni, hogy támaszkodik és rendesen tartja magát. Na ez baromi nagy feladat lesz nekünk, de meg kell csinálnunk és győznünk kell, nincs más lehetőség! 

Délutánonként elmentünk mindig valamerre csavarogni, hiszen a pici lakásban már csak nem ülünk, a tv-ben a szinkron borzasztó. (1 hangon az egész).
Nagyon sok és nagyon szép parkok vannak, jókat sétálgatunk :)

Étkezés: 1 dolgot nem hoztunk magunkkal az pedig a botmixer, de Fefe olyan szépen eszik darabosat hogy csuda. Otthon is próbáltunk inkább darabosat adni neki, de ha nem ment a nyelése akkor turmixoltuk, na erre itt nincs lehetőség, így tudja hogy rágni kell :) Vagy villával törjük össze vagy fokhagymanyomóval :) nagyon klasszul megoldjuk. 

Ma (vasárnap) elmentünk az Óvárosi piactérre. Hatalmasat sétáltunk, láttunk szép parkot, katonai őrségváltást, tüntetőket, esküvőt, ebédeltünk. Igazi kirándulós napunk volt :)

Holnaptól 5 nap kemény edzés jön, remélem Fefe összekapja magát végre. 

Varsó 3-4 összefoglaló

Terápia:
Tegnap jött a tolmács hölgy. Igazából Ő egy idősebb hölgy, aki mindig jön ha magyar család érkezik, hogy a nyelvi nehézségek ne okozzanak gondot. Megbeszéltük, hogy Ania mit lát Fefén, és hogy szerinte mit kéne csinálni. Igazából az már az első nap  kiderült, hogy szavak nélkül is megy a dolog, hiszen az összes terapeuta vérprofi. Folytatjuk a csípő tornáztatást, a fejtartás javítását, a kezek használatát.
Kérdezte, hogy otthon hogyan kezelik, amire sajnos azt kellett hogy mondjam, hogy nem igazán tudnak Magyarországon ilyen gyerekekkel mit kezdeni. A 3,5 év alatt, a Vakodában találtunk egymásra olyan fejlesztővel, aki ért Feféhez, tudja, hogy mit csináljon, senki más :(
Itt csak akkor sírt amikor a feszítését nem hagytuk. Pl forgásnál fel kéne emelnie a fejét előre, a gyermek e helyett nyomná magát hátra amit persze nem hagynak. térdelésnél is nyomná magát kifelé, de ezt sem hagyják, így sírás a vége, de inkább ez olyan tiltakozás hiszen az agyacskája a feszítést véli jó reakciónak és ezt baromi nehéz leépíteni (remélem sikerül).
Egy szó mint száz, egyszerűen szuper ez a terápia, a terapeuták.
Itt 2,5 óra 1 foglalkozás. Nem sietnek semmivel, nincs kapkodás, szépen ésszel dolgoznak. Próbálkozunk a kúszással, de ott is inkább azon van a hangsúly, hogy meg tudja tartani megát 1 oldalon a kezén és a lábán, és nem azon hogy haladjon, így nincs sem orrvérzés, sem veszett sírás, csak egyszerű tiltakozás (még).
Igazából nem tudom, hogy ez nálunk miért nem működik, de egyszerűen a magyar terapeuták sietnek, türelmetlenek, kapkodnak, pedig akkor aztán lehetne vállat veregetni, ha olyan gyerekekből faragnának önálló emberként mint Fefe. De ha nem, akkor nem. 

Terapeuta:
Már ismernek minket a terapeuták Magyarországról, hiszen 4 alkalommal már voltunk ilyen kezelésen.
Mindenki mosolygós, jókedvű, dalolászós.
Ma reggel is, mehettünk a helyünkre, és az egyik terapeuta mosolygósan szólt, hogy: „Szia Fefe. Hogy vagy?” Igen, magyarul :) Én is és Fefe is mondtuk, hogy jól :) (Fefe is mondott valamit, így fogjuk rá hogy azt, hogy jól)

Holnap szabadnapunk van, itt ünnep lesz, pénteken délután megyünk, és most szombaton is. Aztán vasárnap szabad nap lesz, és a következő héten hétfőtől péntekig minden nap.

Ma végre süt a nap, így a délután elmegyünk sétálni, felfedezzük mik is vannak errefelé :)

Kaja:
Na az nem a mi szánk íze szerint készül. Próbálkoztunk hétfőn is és kedden is, de többet nem kísérletezünk, ma inkább főztünk magunknak. Nekünk túl fűszeres ez az étkezés. 

Képek:
Nem készítek képeket a terápiáról. Itt van egy szabály, hogy ne tegyünk fel az internetre a torna alatt készített fotókat, amit tiszteletben tartunk. A miérten gondolkoztam, de egyszerű a válasz, egyszerűen nem biztos hogy olyan képet készítenék ami rájuk nézve pozitív lenne. Van, hogy a csípőjével van elfoglalva a tornász és pl a fejecske nem úgy áll ahogy az „normál” esetben állna, vagy a kezével foglalkozik és közben pl a lábát nyomja ki. Szépen haladunk, csináljuk, Fefe ügyesedik és majd azt kell hogy lássa mindenki, hogy milyen ügyesen fejlődik.

Varsó 2

Az éjszaka jól telt. Fefével 1 ágyban alszunk, a mamának meg van egy vendég matraca.
Reggel elmentünk a terápiára számomra igen nagy izgalommal :) Ahogy odaértünk, azonnal ismerős arcokkal találkoztunk, sok terapeutát „ismerünk” már.
A mi tornászunk G. Ania lett. Az eddigi Olinekes terapeutánkat is Anianak hívják, csak Ő most nem tud itt lenni, de azt kell hogy mondjam, hogy nagyon de nagyon jó a mostani is.
Ania egy nagyon kedves, dalolászós fiatal terapeuta, aki azonnal rálátott hogy mit is kell csinálnia Fefével :) Szerintem a régi és a mostani tornász megbeszéltél, hogy eddig miket csináltak Fefével, és hogy mit kell folytatni, így 1 szavam sem volt, csak megmutattam a csípőröntgent. A szavakról jut eszembe, hogy Ania lengyelül és angolul tud, én meg magyarul :) Persze mama is ott volt velünk aki kicsit gagyog angolul, így azért el nem veszünk :) Lesz tolmács is, csak ma sajnos nem tudott eljönni, majd holnap (remélem).

Kaja: a terápiás centrum egy hotel alsó szintjén van. Itt van lehetőség 12-től ebédelni. Nagyon kedvesek voltak itt is, mert Fefének leturmixolták az ebédjét. Mi már 11.30-kor végzünk, így a recepcióssal megbeszéltük, hogy szerzünk dobozt és a szállásunkra el tudjuk vinni az ételeket. Oké, persze, szerzünk dobozt, na de honnan? Irány a Tesco. Na ott nincs doboz, így az okos fejemmel kitaláltam, hogy vegyünk 2 nagy fagyit, gyereknek 1 nagy joghurtot amit itthon kirakunk lábosba és azokkal el lehet hozni a kajákat. Mama visszament az étterembe, és elviteles dobozokba kaptuk a kajánkat. Így most van 2 nagy doboz fagyink, ami nem lenne baj, csak itt 12-től esik az eső és igen hideg van, na de sebaj, fagyit eszünk fagyival :)

Képet ma nem tudtam csinálni, egyszerűen nem értettem mit mond Ania a fényképezésről, így legyintettem, hogy mindegy :) majd holnap a tolmács segítségével megbeszélünk mindent.

Terápia: Fefe veszett ügyes. Volt 1-2 alkalommal, hogy reklamált, de becsülettel végigtornázta a 2,5 órát. Ania is a testtartásra, fejtartásra, arckezelésre összpontosít, így tuti nagy sikerrel zárjuk majd a 2 hetet :) 

Ma sem nem tudtunk sétálni menni, remélem holnap sikerül kimozdulni kicsit. 

Fagyizunk :)

Varsó 1 összefoglaló

Végre eljött ez a nap is, elindultunk Varsóba intenzív mozgásfejlesztésre.
Reggel 9-re kiértünk a reptérre, 20 perc múlva már be is lehetett csekkolni, a poggyászt feladni. A reptéren kicsit sírós és feszült volt Fefe, de valószínű tőlem vette át mert én aztán alig bírtam magammal az izgalomtól :)
Feladtuk a nagy poggyászt és mehettünk a beszállókapuhoz. Ott a csomagellenőrzésnél a gyermek italába bele kellett inni, majd jött a többi csomag ami érdekes volt mert 3 kis kézi poggyászt vittünk ami tele volt konzervvel, krémmel, fogkrémmel és minden olyannal ami akár folyadéknak is minősülhet, így a hölgy mondta, hogy lehet kipakolni, de szerencsére az egyik biztonsági mondta, hogy mehetünk :) Talán még most is pakolnánk :D
Vártunk még kb 1 órát mire kinyitották a beszállókaput. Itt annyiból volt elsőbbségünk, hogy Fefével elsőként szállhattunk fel a kisbuszra majd  a repülőre.
Szerencsére sem a felszállás sem a leszállás nem okozott gondot, utazás alatt kicsit felvettük hogy ne zsibbadjon el nagyon, és hogy esetleg igyon.
A leszállásnál a babakocsi előkerítése okozott kis gondot, de szerencsére meglett időben, így a mama az utánunk jövő autóbusszal jöhetett.
A reptéren fogtunk egy taxit ami elhozott e megbeszélt sarokra (képet tettem fel erről az eseményről is). Itt volt egy kis aggódás, hiszen fogalmunk nem volt hogy most hogyan is tovább.
Magda megadta a szállás tulajdonosa telefonszámát is és a tolmácsét is, így mikor magára talált a telefonom felhívtam, hogy most akkor hogyan tovább :) Gyorsan jött a szállásadónk és elfoglaltuk a szobánkat.
Nagyon helyes kis garzonunk van egy új építésű társasházban. Teljesen felszerelt, van mikró, hűtő, mosógép, mosogatógép, tűzhely, kádas fürdő, porszívó, tényleg minden :)
A bolt 5 percre, a terápia is kb 5 percnyire található.
Délután elindultunk sétálni, de esett az eső, így csak a kapualjig jutottunk :)

Fefe egy igazi hős. Nagyon türelmes és kitartó volt végig, sem a repülőn sem a várakozások alatt nem volt semmi panaszkodása. Szépen figyelt mindent, amikor volt valami akkor azt szépen elmondtuk neki és Ő válaszolt és kitartott :)

Holnap reggel  9-re kell menni a terápiára és kezdődhet a további ügyesedés :)

Varsó 1 képekben