Helyzetünk: jelen :)

Reggeli aktívkodás

Régen írtam már bejegyzést, de szerencsére baj nincs. Oké, nem csak akkor kell írni, ha baj van.
A napközit szereti Ferkó, mosolyog mikor beérkezünk, jókedvű bent, és itthon is. Most, hogy megérkezett a hideg, Ferkó sokkal többet alszik,nem olyan aktív, de majd bepótolja tavasztól :)
A helyzet igazából nem is ennyire vicces, de a nem mozgó test könnyen lehűl, főleg hogy a hőszabályozás sem működik úgy ahogy kéne, így nálunk már bizony hetekkel ezelőtt beköszöntött a kabát, harisnya, vastag nadrág és vastag pulcsi,fűtéses szezon. Bevásároltunk síruhákból, azok azért vastagabbak, elméletileg nem hagyják olyan hamar kihűlni a testet mint pl egy sima pulcsi. Mivel a hűlés, hidegfront álmosságként jelentkezik, így Ferkót nem sorolhatnám az aktív gyerekek közé jelenleg, de mivel csupa mosoly és kacagás, így majd tavasszal újrakezdi az aktívkodást :).
A rángások, rángatózások, test csapkodása (máshogy nem tudom írni) nem szűntek meg teljesen, de amióta a Macrogolat emeltük, aminek a következménye, hogy a széklet nem keményedik meg és magától tud kakilni, így a rángások mennyisége és minősége is sokat javult.
Gasztrtón jelenleg megbeszéltük, hogy a savlekötő elhagyása nem okozott problémát, a tejmentességet nagyjából tartjuk, eszik péksütit, és joghurtot, de ezek sem okoznak problémát, így majd csak jövőre találkozunk.
Neurológián kb 2-3 hét múlva lesz kontroll, ott egy hosszabb videó eeg-t tervezünk, nem bent alvással, csak hosszabb időt töltünk aznap majd bent.
 Endokrinológián megy folyamatosan a havi szuri (serdülés leállítása), aminek a neurológiai javulás is biztosan köszönhető, itt decemberben lesz majd egy kontroll vérvétel, és folytatjuk tovább a szurikat ha a vérvétel eredménye is jó lesz.
Ortopédia december, igen, előbb nincs hely, bár szerencsére ott sincs sürgős teendő. Igaz, hogy a bal láb jobban kifordul, de beavatkozást nem igényel.
Kis dumafranci Ferkó szerencsére megtanulta, hogy este mikor lefektetem, utána szóljon ha menjek. Lefekvésnél mindig elmondom, hogy szeretem,hogy szép álmokat és hogy szóljon hangosan ha menjek…. és szól :) persze van letolás ha csak azt látom a kamerán, hogy rángatja magát, mert ugye akkor nem szól, csak csendben veszekszik hogy nem megyek… de ugye néma gyereknek anyja sem.. na jó, az anyja igen :) de tessék megtanulni, hogy szólni kell.
Péntekenként szoktuk mondani, hogy ha szól lefekvés után, akkor aludhat a Mamával… és szól, vigyorogva kijön, büszkén kihúzza magát, agyon dicsérjük majd alszik a mamájával :)
Volt több alkalommal, hogy egymás utáni napokon aludt a mamával (péntek, szombat), majd vasárnap kértem,hogy aludjon már velem, mert én hiányzik…. és velem aludt, nem szólt hogy ki szeretne jönni :) Hihetetlen okos, és ami a (hogyan is mondjam) legrosszabb talán az egészben, hogy odabent Ferkó teljesen épp, tisztában van vele mit mikor és hogyan, mikor miért szól, mikor mit miért csinálunk…. csak kifelé nem tudja elmondani hogy mit is szeretne, csak tippelünk, és ez zavaró… Ezen remélem a Bliss Alapítványnál ki tudunk találni neki egy olyan kommunikációs lehetőséget, amivel el tudja mondani mit is szeretne. A fenét sem érdekli már, hogy egyedül fog-e menni (dehogyisnem), de kommunikálni tudjuk úgy, hogy el tudja „mondani” mit szeretne, mi fáj…. Nagy tervek, nagy álmok, de összehozzuk.

Dió, na Ő már kemény Dió         

Ami biztos, hogy imádjuk Diót és Ő is minket. Amikor reggel vagy délután nem Apum megy Ferkóért a napközibe (ők még annyira nem hangolódtak egymásra, férfiak), akkor Dió is jön velünk, beül Ferkó mellé, hozzábújik az ölébe, bekísérjük a gyermeket és irány haza. Ha hazafelé hozzuk, akkor már nagyon vagányan kiszáll a kocsiból és határozott (oroszlános) léptekkel beveszi a napközi ajtaját, megkeressük Ferkót, beszállunk a kocsiba, itthon megvárja míg kiveszem a kisgazdát és jöhet, majd a lakásban körbeugrálja és puszilgatja, szagolgatja Ferkót, majd jön a gyermek védése :)
Enikővel tornáztak Ferkóval, és Ferkó a nem tetszését sírással fejezte ki, erre Dió jött hozzám hogy baj van…. édes pofa :)
Fürdésnél már automatikusan jön a fürdőszobába, ettől félt az elején nagyon.
Ferkó lefektetésénél jön, itt igaz nem marad a szobában sokáig, mert az én ágyam gurulós-fékezős és a mozgó ágy még mumus neki, de jön.
Ferkóra is, és az egész családra jó hatással van, és biztos hogy Ő is nagyon szeret minket, olyan ki lököttke :)

de
Kicsit csüggedve, de még nem teljesen reményt vesztve érzem magam.
Dió nagyon félős, mindentől és mindenkitől. Itt értem pl a széltől mozgó bokrot, az embereket, a zajokat, a tényleg mindent. Este, ha Ferkó szól, vagy csak megmozdul és én persze ott vagyok mellette és azonnal vele foglalkozom, Dió már menekülőre fogja, valószínű megijed. Jelenleg azt próbáljuk, hogy egy kockára összecsukható matracot teszek az ajtóba és így nem tud éjszaka meglépni, ilyenkor a gardróbba megy és ha Ferkó rendben van, akkor Őt is babusgatni kell, hogy minden rendben…. ez éjszaka nem túl kellemes dolog. Igen, reagál éjszaka, és mondhatjuk, hogy félrevonul, hogy a gyerekkel tudjak foglalkozni, de ez inkább iszonyatos félelem részéről.
A kutya suliban már addig eljutottunk, hogy pár lépést elmegy mellőlem, de ez csak pár pillanatig, jó esetben pár percig tart.
A személyi segítő vizsgán, neki határozottnak kell lennie, (http://www.matesze.hu/vizsga.html) nem hátráltathatja semmiben, hiszen Ő a segítség nekem és nem fordítva, így jelenleg ezt a tervet/álmot úgy néz ki, hogy el kell engednem. Oké, hivatalosan nem személyi segítő kutyust kerestünk, hanem rohamjelzőt, de a 2 vizsga nagyon hasonló.
Nem, nem bántuk meg, hogy Dió velünk maradt, csak nem erre készültünk, készültem, szerettem volna.
A rohamjelző vénája még kérdéses, igazából Ferkó sem rohamozik így ez szerencsére nem tanulható dolog számára, maradjon is így. Ha valamiért ráng a gyermek, Dió sokszor inkább elvonul.
Nem tudom, hogy Dió a mérete miatt ilyen félős-e, mert ugye van alacsony termetű kutya amelyik nem ilyen félős, vagy a fajtája ilyen természetű-e. Ha a fajta ilyen, akkor ezen nem igazán hiszem, hogy változtatni tudunk (nem véletlen, hogy nem kínai kutya rendőr kutya :) )
Jövő héten kap egy tanuló igazolványt, amivel több helyre be fogják engedni, és meglátjuk, hogy javul-e dolog ha több mindenhova jöhet. Szocializáció fontos, de igazolvány nélkül kevés helyre engedik be, és valljuk be, hogy nem mehetünk minden nap olyan helyre ahova esetleg beengedik, mert dolgozni is kéne ha a gyermek napköziben van. 
Voltunk már itt az egyik bevásárló előtt, ott a fotocellás ajtóval ismerkedett. Eljutottunk odáig, hogy a 2 ajtó közé be tudtam menni úgy, hogy Ő kint várt ülve, közben jött egy idegen és szépen megvárta míg kijövök (anyu persze kintről figyelte nehogy baj legyen).
A morgás és ugatással is bajok vannak, nagyon nagy bajok. Apura és testvéremre folyamatosan morog, sőt, ugat is ami megint nem jó, mert Ferkó is ugrik tőle nagyokat, és ugye lakásban nem ugatunk, főleg nem családtagra. Biztos, hogy van benne egy védés,mert ma is pl voltak az udvarban idegenek (a kéményt  csinálták végre a szomszédban, hogy ne fulladjunk meg a füsttől) és egészen addig semmi baja nem volt velük, míg Ferkóval haza nem értünk, mert utána ahogy csak a  lépcsőnk felé közeledtek máris morgott és ugatott. Na, ez egy orvosi vizsgálatnál nem igazán hiszem, hogy pozitív lenne.
A fekvésnél is (feladat a vizsgán) problémája volt, mert a rövid szőre miatt nem akarta, főleg a nagyobb fűben nem, most ezen javítunk és hagyjuk nőni a szőrét. És kényes :) ahogy a fürdés után telnek a hetek, jobban koszolja magát, de ha sáros-bogáncsos a szőre, azonnal tépi. Igen, bogáncsos 1-1 nagyobb futtatás –játék után, de nyugi, kiszedem belőle ahogy hazaérünk.
Elképzelhető, hogy én várok el túl sokat, és Dió „csak” a család szerető kutyája marad, de nagyon szerettem volna, ha ennél többet is ki tudunk hozni belőle, hiszen tervek voltak mikor kerestünk kutyust, de ami biztos, hogy okos és boldog kutyus.
Persze ezt a tanfolyamot a kutya suliban végigcsináljuk, én már most nagyon sokat tanultam kutyául, de nagyon el kell gondolkozni, hogy érdemes-e tovább folytatni az iskolát.
Persze nincs eltemetve a dolog, de ….. meglátjuk hogyan tovább. Természetesen a kutyakiképző csapattal, főleg Beával folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, és természetesen megbeszélünk mindent.
Igen, az is lehet, hogy időt kell neki is hagyni még, olyan mint a Ferkó, idő és kitartás :)

A játékait még véletlenül sem hozza kézbe, begyűjti anyuék szobájába:

Futni is nagyon tud, a labda a minden :) 

És dolgozni is nagyon tudunk :) (minden munka után, hatalmas simi és móka van)