Leléptünk a hétvégén :)
Pénteken indultunk. Jávorkúton volt a szállásunk, csodaszép helyen a Bükkben. Se
szomszéd, se térerő, csak a csodálatos természet
Szombaton gondoltuk, hogy biciklizzünk, és a kapott útvonalat teljesítsük.
Ehhez elmentünk Lillafüredre, ott le akartuk tenni a kocsit, de a parkoló srác
azt javasolta, hogy annak az útnak ne induljunk neki, mert egy edzett embernek
is nagy falat, nekünk meg azért Ferkót húzva….
Oké, hittünk neki, legyen más túra.
Irány Diósgyőr, nézzük meg a várat.
Odaértünk, vár felújítás alatt van, így zárva. Szuper :) de sebaj, ha már ott vagyunk, bicók
le a kocsiról, tekerjünk kicsit.
Találtunk is egy tündérkert nevű kis parkot (https://www.hellomiskolc.hu/tunderkert),
de szerencsénkre az is felújítás alatt áll… de sebaj, amit látni lehetett az tényleg
tündéres, nagyon szép.
Na jó, menjünk tovább. Ha már itt vagyunk, akkor nézzük meg a Lillafüredi
vízesést.
Az egyik túrás oldalon volt egy tipp, hogy az egyik vendégháznál lévő
parkolónál tegyük le a kocsit, és szépen fel lehet sétálni a vizezéshez, a
függőkertekhez, a szállóhoz és a Hámori tóhoz.
Parkolót megtaláltuk, Ferkó kerekesszékére a túra kerék felhelyezve, irány a
kis túránk.
Na, itt az első akadály egy igazán meredek dombocska, amit azért több részletben
sikerült teljesíteni, ott készítettünk is képet a vízesésről. Menjünk tovább,
persze…. jaaaa, hogy ez majdnem függőleges… oké, akkor hagyjuk, ez nem megy.
Irány a kocsihoz vissza, majd átautókáztunk a Hámori tóhoz.
Nagyon szép a terület, a
parkoló mellett vagy egy kis parkocska, kisvasút (amire szintén nem tudtunk felszállni),
majd séta a tóhoz.
A járda nagyon szűk, több helyen az úttesten kell gurulni, de szerencsére az
autósok figyelmesek voltak.
A tónál nagyon kis részen lehet gurulni, igazából pár méter csak.
Így ez a túranap kicsit csalódás volt, de sebaj, meglátjuk a másnapot, és
legközelebb jobban tájékozódunk mielőtt elutazunk mert bizony kerekesszékkel
már nekünk (edzetteknek) sem könnyű.
Vasárnap, hogy a biciklizés ne maradjon ki, helyben maradtunk.
A szállásról tudni kell, hogy tényleg a Bükk közepén van, az oda vezető út is
kalandos volt, ott pedig semmi térerő nincs.
A szállás adóval megbeszéltük, hogy az egyetlen úton ami van menjünk. Mondta,
hogy neki is kihívás volt a feltekerés, de hát ugye mi kemények vagyunk… :D
Vagyis már nem :D igazán feladta a leckét, és tényleg nagyon büszke vagyok
magunkra, hogy feljutottunk.
Ahogy a térképet nézem, hivatalosan 1 óra alatt teljesíthető a táv: Jávorkúti
panzió – Bánkút táv. Kb 10km, és nagyjából 850-900 méter emelkedés.
Mivel Ferkó már 33kg, plusz a kerekesszék, plusz az utánfutó…. így én tekertem
vele. A bicó ugyan elektromos rásegítésű, de ez már neki is sok(k) volt.
Feljutottunk, tényleg visszagondolva csoda, de megérte.
A táj egyszerűen leírhatatlanul gyönyörű.
Meg is ismerkedtünk egy a közelben dolgozó úrral (persze volt elágazás, amin
majdnem sikerült rossz irányba menni így még mindig jönnénk :D ) de útba
igazított. Megkóstoltatta a vadon termő eper félét (a nevét elfelejtettem, de
nagyon finom volt), szaglásztunk zsályát, és még több féle növényt.
Beszélgettünk kicsit, és elindultunk a jó irányba :)Ott tartottunk, hogy a
térkép szerint 1 órás út + vissza az lenne 2 óra. Picit pihenővel ez nekünk 6
órába tellett :D
Felfelé embertelen meredek volt, lefelé pedig nagyon csúszott a sok törmeléktől
és nagyon hibás is volt az út. 1 alkalommal sikerült is elesni, de szerencsére
a bicikli kifordult és nem borította Ferkót is….
Viszont megérte, tényleg, csodás volt (de marad a síkság szerintem vaaaagy
szerezni kell egy elektromos kocsit Ferkónak és egy erősebb elektromos biciklit
:D )
Íme a képet és a videók:
Jávorkút és Bánkút között biciklivel:
Lillafüred:
Hámori tónál:
