Azt hiszem a rohamokat egy időre letudtuk. Jó ideje már hogy epilepsziás rohamai nincsenek életem értelmének. Most a pocak a legfontosabb, a látása alakul, figyelme egyre jobb. Mozgást behozzuk, csak a pocak legyen jól. Alakulunk, nem könnyű de most már biztos hogy jó irányba haladunk. A kis tökösöm meg egy hős, nagyon sokat kibírt már. Ő az aki a boldogságot, szeretetet megérdemli, és én ezt meg is adom neki.
Beszéltem az orvosunkkal és minden rendben, lehet tovább csökkenteni a gyógyszerünket. 2 körül hívom a gasztrót, oda is kérek időpontot. A dokink mondott egy orvost, Őt fogom kérni, állítólag a legjobb.
Ma lejtőztünk, szerintem jól ment. Teszi a kis kezét előre, igaz hogy nyafizik közben de ez most nem érdekes.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése