A mai nap volt a Bethesda ortopédia napja. Itt még nem voltunk, Mező dokinál sem, izgatottan és kiváncsian vártuk (mi felnőttek), hogy Ő mit mond. A híre jó, mentünk.
Fefe már a kocsiban elaludt, átaludta míg átteleportálom a kocsijába, átaludta a liftet és kb a várakozásból kicsivel többet mint 1 óra. (hiába kiabáltak, sikongattak, Ő mélyen aludt)
Felébredt, a folyosón uzsi, móka és mehettünk :) (mi voltunk a hibásak, idő előtt értünk oda, de persze az időnket ki kell várni)
A doki szerint is műteni kell Fefe csípőjét (nem is ez a kérdés, csak hogy kinek a kezébe merjem a gyermekemet odaadni), valószínű tavasszal lesz helye, majd hívnak.
A lényeg, hogy a combcsont felső része Fefének nem íves, így azon (bal oldali) a belső oldalon csinál egy ék alakú bemetszést, befordítja a csontfejet és csavarozza, majd gipszeli. Mivel mind a 2 adduktor, de leginkább itt is a bal oldali a nagyon feszes, azokon is végez bemetszést.
Kb 4-6 hét a gipsz, műtét közben derül ki.
Ez a doki 1 fokkal szimpatikusabb mint az ortopéd klinikán előzőleg találkozott orvos, bár Ő sem "hisz" Fefében, így elég nehéz bárkivel is együtt működni.
Én hiszek Fefében, de nincs rózsaszín köd a szemünk előtt, és tudjuk, hogy Fefe állapota úgy végles, hogy örök életében segítségre, gondozásra lesz szüksége, de az élet minősége nagyon nem mindegy. Nem lehet egyik gyereket sem fájdalomban hagyni. Fefénél nem erőltetjük az állást, a járás, hiszen ha nem akarna a lábán állni nem tudnám felállítani (persze, állítóba igen, de az nem saját ereje).
Bizonygatni, hogy de igen Fefe figyel, kommunikál, megért mindent.........hááát, elfáradtunk ebben, és Fefe nem egy cirkuszi majom hogy mindig produkálnia kéne magát, róla az mondhat véleményt aki több napot eltöltött vele, régóta (lassan 5 éves) figyelemmel kíséri, "ismeri", a többi ember meg nem is érdekel minket.
Na mindegy, a dokival megbeszéltük, hogy őszintén beszéljünk, így megcsinálja a csípőjét és a többi majd idővel kiderül.
(érdekes, ez a magyar orvos sem szereti a Nazarov dokit....., nekünk segített és ez a lényeg, mert ez a mi életünk).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése