Tüszős mandulagyulladás

Itt a tavaszi szünet és a húsvét, na a nyulacska meghozta nekünk a tüszős mandulagyulladást :(
Már kedden elkezdte Fefe szörcsögni a nyálát, az orrát kihagyta a levegő vételnél. Ha becsuktam a száját, ment a levegő, semmi problémája nem volt, így nem foglalkoztunk vele igazán.
Szerdán estére kezdett látszana, hogy valami nem a régi.
Csütörtökre már fulladásosabb volt, az orrán nem kapott levegőt, így a száján próbálta venni, de ahogy feltapasztotta  nyelvét a szájpadlására (megfázásnál így csinál) iszonyat szörcsögő, hörgő hangot adott ki.
Mivel kora délutánra a helyzet nem lett jobb, anyuék levitték Fefét a körzeti orvoshoz, (nekem a budai kórházba kellett bemennem). A doki rövidre zárta a dolgot, szívjuk neki a váladékot otthon, de ha nem tudjuk eléggé leszívni arra az esetre írt egy beutalót a Heim Pál kórházba váladékszívásra.
Délután hazaértem, megpróbáltam leszívni de nem volt itthon váladékszívó katéter (hogy is lehet ilyen veszett hibát elkövetni), így úgy döntöttünk este, hogy irány a kórház.
Ahogy beértünk kiderült, hogy nem a Heim Pál csütörtökön az ügyeletes, de persze foglalkoztak velünk, a dokival már találkoztunk (meglepett volna ha nem), meghallgatta, kért váladékszívást ami brutális volt, így még sosem hallottam Fefét ordítani, puffolt neki 3* és mehetünk haza. Mivel nem Ők voltak az ügyeletesek, így nem volt fül-orr-gégész sem, de azért Ő is bele nézhetett volna a gyerek szájába, de ezt nem tette.
Teljesen kifáradt gyerekkel elindultunk haza, nem vittük át Budára az éppen ügyeletes kórházba. (kicsit megtaposnám azt aki így oldotta meg az ügyeleti rendszert, hogy Maglódról Budára kelljen menni ha beteg a gyerek este-éjjel-hajnalban). Orrcseppel hazaküldtek.
A kórházban elkértem a váladékszívó csövet, itt megjegyezte a doki, hogy mindig figyeljen hogy legyen otthon (eddig sosem kellett. volt egy gépünk, de odaadtam olyannak akinek egy a mindennapokhoz kell).
Eljött a péntek reggel, reggeli ami nagyon nehezen ment, mosakodás irány vissza a kórházba. Elő voltunk jegyezve videó eeg-re, de előtte szerettük volna ha találkozunk egy fül-orr-gégésszel. Mivel a rendelő előtt iszonyat tömeg volt, így a neurológiától kértem segítséget hogy hamarabb bejuthassunk.
Hogy ez volt-e a problémája a dokinak, vagy az alap hozzáállása borzasztó, de igen mogorván megkérdezte, hogy minek neki fül-orr-gégész? hááát, mondom nem kap levegőt szerencsétlen. Oké, ültessem ölembe, tegyem a lábát a lábaim közé (na ez nem azonnal megy, mivel Fefe hosszú, most aztán semmi tartása nem volt már, de ez a dokinak nem tetszett hogy ilyen lassú vagyok). Na mindegy, a lényeg, hogy tüszős mandulagyulladása lett, kap rá antibiotikumot, orrcsepp továbbra is (bár halottnak a csók), láz esetén lázcsillapító.
Péntek estére megjött a láz is, folyamatos váladékszívás, ülve alvás. Szegénykémnek semmi ereje, olyan laza lett mint még sosem, kicsit le is fogyott. A tegnapi nap borzasztó volt, ülve szinte az egész napot átalussza.
Iszik, többet nem mint amennyit szokott, de legalább iszik. Enni nehezen megy, mert a száján próbál levegő után jutni, közben fújja ki a nyálat és az ételt is, de folyékonyan iszogatja.
Az elmúlt éjszaka talán jobb volt, reggelre láz és lázcsillapító, váladékszívás, híg reggeli ivása és alvás :(
Próbáltam pulzoxymétert szerezni, de nem jártam sikerrel.
Remélem hamar túl leszünk ezen, édes pici manókámat nagyon megviseli ez az egész :( meg minket is nagyon :(

Egészségügy egy halmozottan sérült gyerekkel:
Nem szerettük volna csütörtökön este bevinni Fefét a kórházba, gondoltuk a nyálat itthon is lehet szívni. Hívtuk az ügyeletet, hogy van-e váladékszívója, vagy meg tudná-e nézni a gyereket, de messze elzárkóznak egy kicsit több-jobb-nagyobb odafigyelést igénylő gyerektől, így közölte hogy hívjunk mentőt. Mi???? komoly? és mit mondjak? nem kap levegőt az orrán, le kéne szívni a nyálat? hahaha
Ha meg mentő viszi a gyereket, tuti bent fogják a kórházba mert mentő vitte, még akkor is ha semmi baja (tapasztalat)
Amire ismét rá kellett hogy jöjjünk, hogy ilyen esetben tényleg mentőt kell hívni, Ő beviszi az éppen ügyeletes kórházba (vagy jó esetben csak itthon megvizsgálja) és ott megkapja szinte azonnal (vagy nem) az ellátást és irány haza.
Hogy miért jobb itthon? tudom ültetni, minden felszerelés megvan, itthon nyugodtabb mindenki, nem piszkálnak hogy egyen már vagy igyon már. A kórházban az ilyen gyerekeket csak azért akarják bent tartani, mert mások. Nem mások, mert Fefe füle is a fején van, az orr is, a tüdeje is ugyanott van mint a "normál" gyerekeknek, egyszerűen csak félnek tőlük, pedig tényleg csak egy picit nagyobb odafigyelést igénylenek, és a szülőket meg kéne hallgatni mert ha én azt mondom, hogy baj van akkor baj van, ha azt mondom hogy a napi 2-3dl folyadék az amit megiszik a normális, akkor ne akadjon ki hogy ez a gyerek jesszusom, mert ez a normál adag amit megiszik. Ha a hője 34C akkor sincs baj, mert nem mozog így hidegebb mint egy "normál" gyerek, viszont nálunk a 38C már láz, így azzal kezdeni kell valamit. Tényleg nem mások, egyszerűen csak több-jobb-nagyobb figyelmet kell hogy kapjanak, és nem sokkot kani tőlük.
Tessék kommunikálni a szülővel, Ő tudja hogy mi a nem normális az adott helyzetben, mert nekünk a sérült gyerekkel járó "probléma" normálisnak számítandó, nem kell félni tőlük :)