Szerencsére 2 éve nem volt már Ferkónak tüdőgyulladása, de
most szegénykém nagyon beleesett.
Kb 3 hete kezdődött, pici megfázással. Én fertőződtem meg, Ferkó meg elkapta. Kapott rá a körzeti gyerekorvostól antibiotikumot, mert nagyon sok váladéka lett, nehogy tüdőgyulladás legyen belőle. 1 hét itthoni kúra után, úgy nézett ki, hogy minden rendben, mehet újra a Kagyemo-Házba. A napköziben is szívta a csapat neki az orrát, a váladékot amit sikerült felköhögnie. Péntekre már semmi trutyi nem volt, úgy nézett ki, hogy minden szuper. Szombatra (09.28) viszont előjött a nehézlégzés, fulladás. Ez abban nyilvánul meg, hogy a kilégzés megnyúlik (nehezen ereszti ki a levegőt, erőlködik vele). Szapora a pulzus, mivel nehezen jut oxigénhez, ez kb 150-170 volt, még alvó állapotban is, előfordult a magasabb pulzusszám is. Az oxigénszintje 80-88 között volt, ez nagyon nem jó, mert a tüdőbe nem jut elég oxigén, folyamatos az oxigénhiány.
Ez mit is jelent: a test minden sejtjének működése oxigént igényel. Minél magasabb az érték, annál jobb. Ha az érték 98, akkor azt jelenti, hogy a lehetséges oxigén szállító kapacitás 98%-án dolgozik éppen a tested. Általában 90% is már nehézlégzés, de 90% alatti értéknél orvoshoz kell fordulni. Mivel van itthon oxigén Ferkó részére (szerencsére régen használtuk), így feltettük neki a maszkot, és így segítettünk a fulladáson. Volt már nála olyan eset is, mikor 1 napig nagyon rosszul volt, másnap mintha mi sem történt volna, így nem indultunk el vele azonnal. Láza nem volt, még hőemelkedése sem.
Egész éjszaka rossz volt a helyzete (folyamatos oxigénadás), így vasárnap reggel felhívtuk a Bókay utcai gyerekklinikát (pulmonológia rész ott van kezelve), hogy nagyon nincs jól a gyermek, ott gondozzák, mehetünk-e oda? Természetesen indulhattunk. Vártak már minket a sürgősségin, ahol váladékszívás, oxigénadás mellett vérvétel is történt. Röntgenre előjegyzésre fel lett véve, ahogy érkezik a röntgenes, máris vizsgálják.
A vérével eredménye azonnal kimutatta, hogy valami nagyon nem jó, mert a CRP értéke 209.4 mg/l lett. A CRP fehérje mennyiségét méri, amely gyulladás esetén termelődik a májsejtekben. A CRP érték férfiakban kevesebb, mint 5,2 mg/l lehet. Így azt már azonnal tudtuk, hogy valami nagyon nagy gyulladás van. Kicsit később sikerült a röntgen is, amely kimutatta, hogy mindkét oldalon nagyon csúnya tüdőgyulladás van.
Azonnali osztályos felvétel és vénás antibiotikumos kezelés, oxigénadása mellett. Első nap a belgyógyászat / gasztroenterológiai osztályon kaptunk helyet.
Másnap reggel sikerült átkerülni a pulmonológiai (tüdő) osztályra. Itt a doktor úr elrendelte a napi 1 antibiotikum helyett a napi 2 emelt adagot, folyamatos oxigénadás mellett.
Ferkó nem bírta oxigén nélkül, még a fülészetre mikor leszaladtunk, akkor is kis palackos oxigénnel mehetett csak. A fülészeten minden rendben volt.
A sok váladék, nagyon nehezen szakad fel nála, mivel nem köhög és az izmai is gyengék, így ennek a megsegítésére inhalását alkalmaztunk. A sima Salvus vizes inhalálás / porlasztás lényege, hogy a váladékot oldja, melynek további letapadását akadályozhatja meg. A beroduálos inhalálás pedig a hörgőket tágítja, így a szűkült légcső miatti nehézlégzést segíti.
Szerdán volt egy ismételt vérvétel, melynek az eredmény, hogy a CRP 52.8 mg/l értékre csökkent.
Szerettem volna itt rákérdezni, hogy mi lenne ha hazamennénk, de azonnal elvetették ezt az ötletet. Igazából érthető, de meg kellett próbálni. Van egy kisebb oxigénpalackunk is, így ha esetleg utazáshoz kéne, vagy a nagy palackkal baj lenne, kiegészítés van. De mivel Ferkó még szerdán is plusz oxigént igényelt, így nem mehettünk sehova. Kedden volt egy reménysugár, hogy lehet hazamehetünk, de ezt szerdán gyorsan elhessegették, és jött a mélypont. Bevallom, itt összeroppantam. Semennyire nem bírom a kórházakat, és tudom, hogy Ferkó otthonában jobban és gyorsabban gyógyul. A pulmonológiai osztályt szeretjük. Furcsa lehet ezt így olvasni, de ezen az osztályon tényleg nagyon jó a hangulat. A nővérkék nagyon kedvesek, segítőkészek, barátságosak, és az orvosok is. Itt nem kórházi a hangulat, hanem baráti. Bármikor bármit lehet kérdezni, és választ is kapunk azonnal. Nem baj ha kérdezünk, sőt, beszélgessünk. Mikor látták, hogy mélyponton vagyunk, kaptunk egy kis oxigénpalackot és kimehettünk az udvarra. Igaz, hogy max 15-20 percre, de mehettünk egy kört. Ferkó arcát látni kellett volna, felcsillant a szeme, nagyokat nevetett. Lehet azt hitte, hogy hazamehetünk, így elmagyaráztuk neki, hogy csak picit lejöhettünk az udvarra, és ha vesz majd nagy levegőket, akkor hamar mehetünk is. Szerda este a nővérkével folyamatosan néztük, hogy milyenek az értéke (oxigén és pulzus), és hajnali 4-ig nem is kellett neki oxigént adni. Ekkora valószínű felgyűlt a sok váladék, és nehezebben kapott tőle levegőt. Elkezdtük az inhalálást, váladékszívást, hát ütögetését (mintha köhögne) és sikerült feltornázni, úgy, hogy csütörtökön reggel elvehettük az oxigént. A főorvos is meglepődött, mert szerdán még elég rossz állapotban volt, és csütörtökre meg a saját oxigén szinte 90-92 között mozgott. A pulzusa magas volt, de nem vészes. Ekkor már biztosabb volt a pénteki hazamenetel. Szerencsére Ferkónak nem kellett már oxigén, és előfordult, hogy 95-96 is volt a szaturációja :) (oxigénmennyiség a páciens vérében).
Pénteken reggel még volt egy röntgen, aminek az eredménye jobb lett. Még látszik, hogy nem gyógyult meg teljesen, így itthon is folytatni kell 5 napig az antibiotikum szedését, de már „csak” a körzeti orvoshoz kell elmenni kedden.
Kb 3 hete kezdődött, pici megfázással. Én fertőződtem meg, Ferkó meg elkapta. Kapott rá a körzeti gyerekorvostól antibiotikumot, mert nagyon sok váladéka lett, nehogy tüdőgyulladás legyen belőle. 1 hét itthoni kúra után, úgy nézett ki, hogy minden rendben, mehet újra a Kagyemo-Házba. A napköziben is szívta a csapat neki az orrát, a váladékot amit sikerült felköhögnie. Péntekre már semmi trutyi nem volt, úgy nézett ki, hogy minden szuper. Szombatra (09.28) viszont előjött a nehézlégzés, fulladás. Ez abban nyilvánul meg, hogy a kilégzés megnyúlik (nehezen ereszti ki a levegőt, erőlködik vele). Szapora a pulzus, mivel nehezen jut oxigénhez, ez kb 150-170 volt, még alvó állapotban is, előfordult a magasabb pulzusszám is. Az oxigénszintje 80-88 között volt, ez nagyon nem jó, mert a tüdőbe nem jut elég oxigén, folyamatos az oxigénhiány.
Ez mit is jelent: a test minden sejtjének működése oxigént igényel. Minél magasabb az érték, annál jobb. Ha az érték 98, akkor azt jelenti, hogy a lehetséges oxigén szállító kapacitás 98%-án dolgozik éppen a tested. Általában 90% is már nehézlégzés, de 90% alatti értéknél orvoshoz kell fordulni. Mivel van itthon oxigén Ferkó részére (szerencsére régen használtuk), így feltettük neki a maszkot, és így segítettünk a fulladáson. Volt már nála olyan eset is, mikor 1 napig nagyon rosszul volt, másnap mintha mi sem történt volna, így nem indultunk el vele azonnal. Láza nem volt, még hőemelkedése sem.
Egész éjszaka rossz volt a helyzete (folyamatos oxigénadás), így vasárnap reggel felhívtuk a Bókay utcai gyerekklinikát (pulmonológia rész ott van kezelve), hogy nagyon nincs jól a gyermek, ott gondozzák, mehetünk-e oda? Természetesen indulhattunk. Vártak már minket a sürgősségin, ahol váladékszívás, oxigénadás mellett vérvétel is történt. Röntgenre előjegyzésre fel lett véve, ahogy érkezik a röntgenes, máris vizsgálják.
A vérével eredménye azonnal kimutatta, hogy valami nagyon nem jó, mert a CRP értéke 209.4 mg/l lett. A CRP fehérje mennyiségét méri, amely gyulladás esetén termelődik a májsejtekben. A CRP érték férfiakban kevesebb, mint 5,2 mg/l lehet. Így azt már azonnal tudtuk, hogy valami nagyon nagy gyulladás van. Kicsit később sikerült a röntgen is, amely kimutatta, hogy mindkét oldalon nagyon csúnya tüdőgyulladás van.
Azonnali osztályos felvétel és vénás antibiotikumos kezelés, oxigénadása mellett. Első nap a belgyógyászat / gasztroenterológiai osztályon kaptunk helyet.
Másnap reggel sikerült átkerülni a pulmonológiai (tüdő) osztályra. Itt a doktor úr elrendelte a napi 1 antibiotikum helyett a napi 2 emelt adagot, folyamatos oxigénadás mellett.
Ferkó nem bírta oxigén nélkül, még a fülészetre mikor leszaladtunk, akkor is kis palackos oxigénnel mehetett csak. A fülészeten minden rendben volt.
A sok váladék, nagyon nehezen szakad fel nála, mivel nem köhög és az izmai is gyengék, így ennek a megsegítésére inhalását alkalmaztunk. A sima Salvus vizes inhalálás / porlasztás lényege, hogy a váladékot oldja, melynek további letapadását akadályozhatja meg. A beroduálos inhalálás pedig a hörgőket tágítja, így a szűkült légcső miatti nehézlégzést segíti.
Szerdán volt egy ismételt vérvétel, melynek az eredmény, hogy a CRP 52.8 mg/l értékre csökkent.
Szerettem volna itt rákérdezni, hogy mi lenne ha hazamennénk, de azonnal elvetették ezt az ötletet. Igazából érthető, de meg kellett próbálni. Van egy kisebb oxigénpalackunk is, így ha esetleg utazáshoz kéne, vagy a nagy palackkal baj lenne, kiegészítés van. De mivel Ferkó még szerdán is plusz oxigént igényelt, így nem mehettünk sehova. Kedden volt egy reménysugár, hogy lehet hazamehetünk, de ezt szerdán gyorsan elhessegették, és jött a mélypont. Bevallom, itt összeroppantam. Semennyire nem bírom a kórházakat, és tudom, hogy Ferkó otthonában jobban és gyorsabban gyógyul. A pulmonológiai osztályt szeretjük. Furcsa lehet ezt így olvasni, de ezen az osztályon tényleg nagyon jó a hangulat. A nővérkék nagyon kedvesek, segítőkészek, barátságosak, és az orvosok is. Itt nem kórházi a hangulat, hanem baráti. Bármikor bármit lehet kérdezni, és választ is kapunk azonnal. Nem baj ha kérdezünk, sőt, beszélgessünk. Mikor látták, hogy mélyponton vagyunk, kaptunk egy kis oxigénpalackot és kimehettünk az udvarra. Igaz, hogy max 15-20 percre, de mehettünk egy kört. Ferkó arcát látni kellett volna, felcsillant a szeme, nagyokat nevetett. Lehet azt hitte, hogy hazamehetünk, így elmagyaráztuk neki, hogy csak picit lejöhettünk az udvarra, és ha vesz majd nagy levegőket, akkor hamar mehetünk is. Szerda este a nővérkével folyamatosan néztük, hogy milyenek az értéke (oxigén és pulzus), és hajnali 4-ig nem is kellett neki oxigént adni. Ekkora valószínű felgyűlt a sok váladék, és nehezebben kapott tőle levegőt. Elkezdtük az inhalálást, váladékszívást, hát ütögetését (mintha köhögne) és sikerült feltornázni, úgy, hogy csütörtökön reggel elvehettük az oxigént. A főorvos is meglepődött, mert szerdán még elég rossz állapotban volt, és csütörtökre meg a saját oxigén szinte 90-92 között mozgott. A pulzusa magas volt, de nem vészes. Ekkor már biztosabb volt a pénteki hazamenetel. Szerencsére Ferkónak nem kellett már oxigén, és előfordult, hogy 95-96 is volt a szaturációja :) (oxigénmennyiség a páciens vérében).
Pénteken reggel még volt egy röntgen, aminek az eredménye jobb lett. Még látszik, hogy nem gyógyult meg teljesen, így itthon is folytatni kell 5 napig az antibiotikum szedését, de már „csak” a körzeti orvoshoz kell elmenni kedden.
Ferkó nagyon jól viselte ezt az egész csúnya tüdőgyulladást.
Szerdától már mosolygott. Epilepsziás rohama nem lett hála, ezért az osztályon
piros pontot is kapott :)
Mivel oktatókórház a Bókay gyerekklinika, így nagyon sok orvostanhallgatóval találkoztunk, egyik nap még vizsga is volt, és Ferkó volt az alany (igazából más beteg nem volt, mi meg megengedtük, így legalább kacifántos gyerekkel is találkoznak). Mucinak ez nagyon tetszett, nagyokat nevetett.
Mama kelt korán, jött hamar hozzánk, és késő este ment csak haza, Papa is beugrott egy párszor.
Nehéz, nagyon nehéz hét volt mindenkinek.
Mivel oktatókórház a Bókay gyerekklinika, így nagyon sok orvostanhallgatóval találkoztunk, egyik nap még vizsga is volt, és Ferkó volt az alany (igazából más beteg nem volt, mi meg megengedtük, így legalább kacifántos gyerekkel is találkoznak). Mucinak ez nagyon tetszett, nagyokat nevetett.
Mama kelt korán, jött hamar hozzánk, és késő este ment csak haza, Papa is beugrott egy párszor.
Nehéz, nagyon nehéz hét volt mindenkinek.
Köszönjük a Bókay utcai gyermekkórháznak. A sürgősségi osztály
gyors és kedves ellátását, ők amikor találkoztunk mindig megkérdezték, hogy van
Ferenc. Köszönjük a pulmonológiai osztály egész csapatának, ők a legjobbak.
Ferkó jól van, holnap már várja a Kagyemo-Ház egész csapata akik egész héten szurkoltak, képeket küldtek és videó telefonáltunk ami hozzásegítette Ferkót a gyógyuláshoz.
Reméljük, hogy nagyon, nagyon sokáig nem lesz semmi betegség. Sajnos bármikor
előfordulhat, elég ha „csak” a saját nyálát nyeli félre, máris a tüdőbe kerül
és kialakul a tüdőgyulladás.
 |
| A mosolyt nem sikerült túl jól lefotózni, de már szerdán jobb kedve volt az udvaron. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése