Letudtuk a Szakértői Bizottság kötelező körét, Cegléden. Erre
a találkozóra azért volt szükség, mert Fefe novemberben betöltötte a 3.
életévét és az államilag finanszírozott fejlesztési óraszámot emelni kellett.
Sajnos, ezek az automatikus is működhető dolgok sem működnek, így a gyereket
hurcolod magaddal 1 egész napon keresztül. 3 éves kor után heti 4*45perc
államilag finanszírozott fejlesztés jár, természetesen sem hely sem
gyógytornász/gyógypedagógus nincs akit tudnának ajánlani ha nem szeretnél
naponta több órát utazni.
Csütörtök reggel 9-re volt időpontunk és 13 körül végeztünk. Igen, ez veszett hosszú idő, de szerencsére Fefe bírta. Mi tartott ennyi ideig, a káosz.
Először egy doktornő hívott minket, aki megkérdezte mi a helyzet most, elmondtam neki, ennyi. Mehetünk várni a folyosóra. Jött egy másik hölgy, valószínű gyógytornász mert Ő a mozgásról kérdezett, hogy az 1 év alatt mi változott. Fefét megvizsgálta ami annyiból állt, hogy egy csörgőt rázott és megkért hogy fordítsam hasra. Mehettünk a következő hölgyre várni aki ha minden igaz gyógypedagógus, Ő is megnézte Fefe észreveszi-e a játékot, majd hogy hason emelkedőn kitámaszt-e (figyelt és támasztott kicsit). Ezt a hölgyet ismertük már, mert a XVIII. kerületi bölcsiben Ő is ott volt mikor mentünk érdeklődni. Ez a vizsgálat sem tartott tovább 3 percnél :) mehettünk ismét várni a folyosóra. Jött is kis idő múlva a pszichológus, aki megkérdezett, hogy Fefe figyel-e, megismeri-e akikkel együtt él, hall-e rendesen, fog-e, nyúl-e, stb. Ez a vizsgálat sem tartott tovább 3 percnél, mehettünk ismét a folyosóra várni. Mama kivitte Fefét a levegőre, hiszen egy szürke és levegőtlen váróhelységben voltunk. Én még vártam további 1 órát, amikor elfogyott a türelmem és szóltam, hogy nem lehetne ezt inkább postán intézni, de addigra már az egyik hölgy elkészült a papírokkal.
Lett egy olyan diagnózisunk, ami a formanyomtatványon rajta sem volt még, valami szuper halmozott probléma (juhéé).
Csütörtök reggel 9-re volt időpontunk és 13 körül végeztünk. Igen, ez veszett hosszú idő, de szerencsére Fefe bírta. Mi tartott ennyi ideig, a káosz.
Először egy doktornő hívott minket, aki megkérdezte mi a helyzet most, elmondtam neki, ennyi. Mehetünk várni a folyosóra. Jött egy másik hölgy, valószínű gyógytornász mert Ő a mozgásról kérdezett, hogy az 1 év alatt mi változott. Fefét megvizsgálta ami annyiból állt, hogy egy csörgőt rázott és megkért hogy fordítsam hasra. Mehettünk a következő hölgyre várni aki ha minden igaz gyógypedagógus, Ő is megnézte Fefe észreveszi-e a játékot, majd hogy hason emelkedőn kitámaszt-e (figyelt és támasztott kicsit). Ezt a hölgyet ismertük már, mert a XVIII. kerületi bölcsiben Ő is ott volt mikor mentünk érdeklődni. Ez a vizsgálat sem tartott tovább 3 percnél :) mehettünk ismét várni a folyosóra. Jött is kis idő múlva a pszichológus, aki megkérdezett, hogy Fefe figyel-e, megismeri-e akikkel együtt él, hall-e rendesen, fog-e, nyúl-e, stb. Ez a vizsgálat sem tartott tovább 3 percnél, mehettünk ismét a folyosóra várni. Mama kivitte Fefét a levegőre, hiszen egy szürke és levegőtlen váróhelységben voltunk. Én még vártam további 1 órát, amikor elfogyott a türelmem és szóltam, hogy nem lehetne ezt inkább postán intézni, de addigra már az egyik hölgy elkészült a papírokkal.
Lett egy olyan diagnózisunk, ami a formanyomtatványon rajta sem volt még, valami szuper halmozott probléma (juhéé).
Ahhoz, hogy állami támogatásként meg is kapjuk ezeket az óraszámokat a fejlesztőnek szerződést kell velük kötni. A mostani gyógytornásszal megpróbáljuk elintézni, hogy fizessék Őt, mert tényleg nagyon jó gyógytornász és Fefe is dolgozik vele (persze ha akar). Intézmény is jó lenne, de a környéken nincs olyan aki fogadná Fefét. Holnap megkérdezem azért a Pedagógiai Szakszolgálatot, Ők mit tudnak javasolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése