Elmentünk reggelt Ceglédre a Szakártői bizottsághoz. Egy vizsgáló hölgy
felvette az adatokat, kikérdezett miket tud és a törvényileg
meghatározott heti 2 óra fejlesztést kap, ami 1 mozgás és 1
értelemfejlesztés lesz, ugyanazon a napon. Először kipróbáljuk a
Cegléden lévő korai fejlesztőket, meglátjuk Ők mit tudnak Fefével
kezdeni. Ami pozitív, hogy a hölgy azt mondta volt súlyosabb esetük is
és Fefe nem súlyos csak lusta :) ezt tudom :)
Januártól emelkedik majd heti 4 órára a foglalkozás. Jár majd
utazási támogatás. Meglátjuk milyenek lesznek, de természetesen ha
találok máshol jobbat akkor oda viszem ahova akarom, csak a gyereknek jó
legyen.
Az ovi még nagyon korai gondolat, nem is azt akartam, hogy oviba
járjon, csak hogy gyerekek között legyen. Van 2 utcányira egy magán
bölcsi, oda átsétálunk valamelyik nap és megkérdezem, hogy lehet-e menni
heti 1-2 napot délelőtt.
Volt egy doki is, aki "megvizsgálta" Fefét. Vizsgálatnak nem
mondanám, mert szokásos megkopogtatta, ránézett és kérte a papírjait.
Amikor végeztünk, mondta a Mamának, hogy Ő maradjon bent mert szeretne
beszélni. Kérdeztem a dokitól, hogy baj van? Mondja igen. Na nekem sem
kellett több, az agyam elszállt. Mondtam neki, hogy ha baja van akkor
nekem mondja. A hozzáállásom és a viselkedésem nem tetszett neki.
Mondtam neki, hogy nekem ebből az egészből elegem van, hogy győzködjem
az orvosokat, hogy miket tud a gyerek, miket csinál és, hogy lát.
Mondja, hogy az Ő véleménye az, hogy a gyerek vak, én meg mondtam neki
hogy a gyerek lát, de nem fogom győzködni. Igazából szarok (bocsánat)
egy olyan véleményére, aki nem foglalkozik többet a gyerekkel, és semmi
értelme a találkozásnak.
Mondtam neki, hogy nem nagyon tartom értelmét olyan papírokat
mutogatni ami pl 3 hetes korában készült, olyan papírt ami pl a
tüdőgyulladásáról szól hiszen a jelen helyzethez egyiknek sincs semmi
köze.
Kell az első papír, hogy mi volt születésénél, és a lényeges lelet
ami pl utolsó neurológiai záró. A többi nem fontos, szerintem.
Szóval ilyen volt a mai szakértői napunk :)
3 megjegyzés:
Hát teljesen igazad van, én is magasról tojnék az ilyen ember fejére.A lényeg, hogy te látod honnan,hova ért el, s csak ez számít!!!
Ne izgasd magad,mi ezt már "megszoktuk".(Igazából persze nem lehet megszokni ezt a hozzáállást,hiszen az anya él a gyermekével,és nem mondhatja,hogy bocsánat,én nem erről álmodoztam,tessék kicserélni egy egészségesre!Mindenkinek kutyakötelessége lenne támogatni,és segitséget nyújtani.)Egyébként szerintem Fefe szépen fejlődik,és nagyon hasonlit rád a kis fickó! Jóska anyukája
Nem is tudom mi dühít jobban, hogy a gyerekben nem hisznek vagy a szülőnek. Szar ez így, de tudom hogy csak az számít amit tényleg tud a gyerek és másnak nem fogom bizonygatni, higgyen mindenki amit akar :)
Megjegyzés küldése