Az "álom" napközi fogyatékos gyerekeknek

Hogy miért csak álom? mert sajnos ismét egy világ dőlt össze bennem, és nagyot kellett csalódnom.
Az új hely, ahova áthoztam Fefét még augusztus végén, azt hittem megfelelő lesz, mert az elején nagyon szépen hangzott amit hallottam, csak mégsem jött össze.
Számunkra fontos, hogy Fefe olyan helyen legyen ahol megbízom az emberekben, tudom hogy kap inni (mivel keveset iszik így óránként, ez kb 1 perc) és enni (ebéd ami meleg), és fejlesztő nevelést.
A fejlesztő neveléshez nem kell semmilyen tanfolyam, főiskola vagy egyetemi végzettség, a fejlesztő neveléshez egyszerűen olyan embernek kell lenni, aki akar foglalkozni a gyerekekkel, szeretné nekik a kis világukat tágítani, megmutatni mik is vannak a világban.
Mivel Fefe nem megy oda a hangszerhez, a kezébe kell tenni és vele együtt kell zongorázni, csörögni, csilingelni, dobolni, stb és ha ezt csinálja vele az ember, akkor fog majd menni neki idővel.
Nem, még nem fogja meg a krétát, de akkor is van egy rajztáblája vastag krétával és rajzolunk együtt, megdicsérem és egyszer majd egyedül is rajzolni fog.
Nem, nem fest egyedül, de van festéke és festünk együtt, mert az is egy másfajta JÁTÉK ami mellette fejlesztés is, mert kattog a kis agya hogy történik valami vele, hogy az Ő keze csinál valamit aminek van eredménye.
Nem, nem fog táncolni a zenére, de élvezi ha mondókázunk és dalolászunk, iszonyatosan figyel mindenre, csak foglalkozni kell vele.
Nem, nem támaszkodik és nem fog a kezével, erre meg kell tanítani, és nem 1 alkalommal kell megmutatni hanem többször, kitartóan, mindig.
Mivel Fefe (még) nagyon nem mozog önállóan, sőt inkább úgy mondanám hogy nagyon kevés az önálló mozgása, így Őt mozgatni kell, mozgatni azért, hogy ne feküdjön görcsös izmokkal, hogy a mozgása fejlődjön, hogy ne legyen deformitása, és hogy a közérzete jobb legyen.
Lehet csoportos foglalkozásokat is csinálni, csak tényleg akarni kell annak a felnőttnek.
Vagyis nem kell, de nem fogom olyan helyen hagyni ahol le van téve a földre és a kutya sem szól hozzá, nekem (is) számít a gyerekem boldogsága, fejlődése.
Szeretném, ha a fejlesztő nevelésben az önálló életre való nevelés is benne lenne: ivás megtanulása egyedül, evés megtanulása, helyzetváltoztatás, beszéd.
Mivel Fefe hangadásra képes, és egyre változatosabban "beszél", ezért a beszédfejlesztése is benne lenne a nevelési programba.
Fefe sosem kiabált, de az utóbbi "ovis" napokon iszonyatosan dühösen kiabált és veszekedett, plusz rosszul aludt, mert bent is kiabáltak a gyerekek mert unatkoztak. Nem, nem azért mert fogyatékosok, hanem mert unatkoztak, mert nem volt velük foglalkozva. Ehhez Fefe nincs hozzászokva, és amíg én élek nem is lesz.  
Nagyon szeretnék egy olyan napközit találni neki, ahol fejlesztő gondozást kap.
Hogy miért nem marad akkor itthon?
Mert én már kevés vagyok neki, fáradt vagyok és dolgozni is kell. A tankötelesség engem nem igazán érdekel, sosem foglalkoztam azzal, hogy mit kell és mi a kötelező, de látom Fefét, hogy jó itthon, de már kevés.
A gyógypedagógiát nem lehet tanulni, ha valakiben nincs meg az életösztön, a kedv, a lendület, azon egy tanfolyammal nem lehet segíteni.
A mozgásterápiát, logopédiát, látásnevelést lehet tanítani, de a gyógypedagógiát nem.
Szerintem az a jó gyógypedagógus, aki pozitív eredményt el tud érni egy fogyatékosnak mondott gyereknél, aki kitartó és akar.
 
Én nagyon szeretnék egy ilyen napközit találni Fefének, és bízom benne, hogy amit holnap fogunk megnézni, az megfelelő lesz számunkra is.

Hogy miért nem csinálok/csinálunk egy saját kis napközit? egyszerű a válasz: PÉNZ.

Én a "régi" helyet nem akarom ócsárolni, mert lehet hogy kevés a pénz amivel gazdálkodnak (emberi emberhez nem kell több pénz szerintem), de nem hagyom Fefét fél napot a semmiben lógni, én látok benne lehetőséget csak segítség kell hogy ezt ki tudjuk belőle hozni, és fél napos semmit tevéssel nem haladunk. Lehet, sőt biztos, hogy megbántottam a vezetőt a nem tetszésemmel, de Fefe az én fiam és ha én úgy látom, hogy nincs jó helyen akkor tényleg nincs jó helyen és onnan megyünk.
Jelenleg itt sok a gyerek és kevés a felnőtt, és én/mi nem tudjuk kivárni hogy majd lesz valahogy, nem hagyhatom hogy a semmibe menjenek a napok, előttünk (is) van még jövő és van még mit kihozni Feféből, így hajrá új hely :D