Kórház megjárva ...

Újra itthon.

Az egész még vasárnap reggel kezdődött, mikor Fefe 40,2C hőmérséklettel ébrest. Persze azonnal hűtőfürdő és lázcsillapító. Lassan, de ment lefelé a láz, viszont a hörgés megmaradt. Ahogy köhögött kiabált is a fájdalomtól, így persze még jobban fájt a torka, potyogtak a könnyei. Ment a porlasztás persze, kapott köptetőt, amit nem igazán kellett volna kapnia, de gondoltam hátha segít neki a köhögésben mert a hörgéstől csak a láza ment fel és az ereje meg el. Az ügyelettel folyamatos kapcsolattartásban voltunk, de 11 körül feladtuk és szóltunk nekik, hogy jöjjenek ki és hallgassák meg a gyereket. Írtak fel neki antibiotikumot, szerintem csak a maguk megnyugtatására, de nem adtuk be Fefének mert az epis gyógyszerek miatt azt a fajtát tuti nem kaphatta. Megegyeztünk, ha rossz a helyzet irány a kórház, ezen nem szoktam gondolkozni. Ebéd után szépen elaludt, úgy tűnt minden rendben lesz. Ahogy délután felkelt a láza megint felszökött, irány a fürdő és lázcsillapító. Evett, ivott, szépen elaludt. Majd hajnalban be kellett menni a kórházba. Nagyon magas, 39.9C hője volt, a fürdő és a lázcsillapító sem igazán akarta levinni neki és a levegőt elég fulladozva vette (nehezen préselte), így az ügyelet segítségével mentő szállított minket a Heim Pál kórházba. Itt van mindene kezelve, jobbnak láttam ebbe a kórházba való bejutást. Igazából nem is szerettem volna vele reggel elindulni a nagyvilágba, hogy majd egyszer valahol megvizsgálják, így biztosítva volt hogy jó szakemberek kezei között lesz.
A kórházban megvizsgálták és jött, amitől kedd óta tartok, a vérvétel :( A belgyógyászaton nem sikerült 3 szúrásból 1 csepp vért sem kicsikarni és branült sem tudtak betenni. Hívtuk az aneszteziológiát ismét, aki onnan jött nővérke kicsit durcás volt, gondolom a hajnali 5 óra nm tetszett neki, de hamar megbarátkoztunk mivel észrevette, hogy nem egy hülye anyuka vagyok, így együtt sikerült egy branült tenni, de vért így sem sikerült kicsavarni. Reggel 9 körül a helyi nővérkének sikerült 2 szórásból eltalálnia azt az egyetlen vénát ami működik, így juhééééé, sikerrel jártunk. Mivel az eredményei jók lennek és nem is lett lázas, a légzése szuper volt, így megbeszéltük a dokival, hogy jönnénk is haza. A főorvos szerette volna ha 24 órás megfigyelésre még bent maradunk, de 1 szobában 6-an voltunk, amiből 2 gyerek folyamatosan kiabált, ordított, sírt, hisztizett így Fefe 1 percet sem tudott pihenni, nekem 1 kis szék jutott amin igen nehéz ellátni egy ilyen „nagy” és különleges gyereket és megengedték, hogy veszélyesebb lenne ha maradnánk, főleg hogy nem kell a Ventolinon semmi mást adni Fefének, tehát hazajöhettünk.
Ahogy hazaértünk kis Manókám teljes mély álomba merült. Este felkelt, nagyon picit evett, ivott, kapott lázcsillapítót mert kezdett melegedni, puffoltunk és visszaaludt. Éjjel még puffoltunk, majd reggel 8 körül keltünk, lázmérés 38,2C, kezdjünk hűlni :) reggeli, puffolás, mosakodás, lázmérés, 38,5 így lázcsillapító.
Az a legszuperebb, hogy ha az ember a kórházban van a gyerekkel ott tuti semmi baja, de ahogy hazaér minden baja lesz a gyereknek persze egyszerre.
Sajnos én fertőztem össze Fefét, szerda óta beteg vagyok, és akaratlanul is megfertőztem szegényt. Meg lehet, hogy még teljesen ki sem gyógyult szegénykém az előző megfázásból és így könnyen visszaesetett.
Tegnap óta a mama is nagyon beteg lett :(
Most persze az egész heti programot le kell mondani, a mai Vakodát, a holnapi Blisst. Jó lenne elmenni pénteken a pulmonológiára, szeretném ha szakember meghallgatná még a héten. Valószínű, hogy a csütörtöki Éva tornát is el kell halasztani.
Gyógyulunk ezerrel.