Paku Andrea vagyok, Maglódon élek, ez az írás a kilakoltatásunk története, melyre 2024.10.10-én 10:00 órakor kerül sor, a súlyosan fogyatékos kisfiammal együtt. Azért osztom meg, mert mint sok sorstársammal együtt, ebben az ügyben is, törvénytelenségek sorozata áll fenn. Természetesen tartozásunkat elismerjük, de a bíróság, a végrehajtók és az adósságot jogutódjainak összejátszása, uzsorakamatok számítása és az egész ügy törvénytelen lebonyolítása elkeserítő, felháborító és gusztustalan:
„2008. március 12. napján devizaalapú kölcsönszerződés jött létre az Én és az Erste Bank,55.188,- CHF erejéig. Ezzel egyidejűleg zálogszerződés is jött létre a kölcsön fedezeteként a szüleim tulajdonába álló Maglód, belterület 1716/1 hrsz.-ú, természetben 2234 Maglód, Mátyás király utca 56. szám alatti ingatlanra. A devizaalapú hitel törlesztését a közösen állták.
Egy betéti társaságot szeretett volna beindítani, lakás textillel kapcsolatos
vállalkozást, és sok más tartozásunk kiegyenlítésére hitelt akart ehhez felvenni. Figyelemmel arra, hogy már volt a korábbi hitelünk, az Erste Bank csak úgy adott hitelt, hogy ha felveszünk egy nagyobb hitelt, abból előtörlesztem a 2007-ben felvett hitelt és a fennmaradó különbözetet szabadon használjuk fel.
2008. szeptember 4. napján 2318418 számon deviza alapú szabad felhasználású kölcsönszerződés jött létre az Én és az Erste Bank között. A kölcsön összege 87.846,- CHF, a kezdő ügyleti kamat mértéke 6,59%, a THM 7,44%, a kölcsön futamideje 240 hónap volt. A szerződést Dr. Deák Józsa közjegyző K11026-0/1095/2008/0. szám alatt közjegyzői okiratba foglalta.
A kölcsönszerződéssel egyidejűleg, a kölcsön biztosítására a szüleim mint zálogkötelezettek között 2318418 számon „Jelzálogszerződés ingatlanra” elnevezésű zálogszerződés jött létre a Maglód belterület 1716/1 hrsz.-ú, természetben 2234 Maglód, Mátyás király utca 56. szám alatti ingatlan vonatkozásában, melyet szintén a fenti közjegyző közokiratba foglaltak. „
’A törlesztéssel késedelembe estünk, mert a gyermekem súlyos fogyatékossággal született 2009-ben. A Bank a szerződést Viszoki Szilvia közjegyző által 2013. október 31. napján 11030/Ü/4323/2013. ügyszám alatt kiállított „Jegyzőkönyv és tanúsítvány” megnevezésű okirattal azonnali hatállyal felmondta.
A Bankkal több alkalommal szerettünk volna megállapodni kedvezményes törlesztésben, de folyamatosan elutasított minket.
A Bank elszámolási kötelezettségének eleget tett, 2015. április 10-én kelt levélben tájékoztatott erről. A tartozás forintosításra került. Az elszámolás alapján
2015. március 30. napján 28.560.554,- Ft tartozása volt. A tisztességtelenül felszámított összeg 1.663,15,- CHF volt. Bár panasszal éltünk, de a Békéltető Testület eljárását nem kezdeményezte, ezért ez felülvizsgált az elszámolás.”
A tartozást egy harmadik személy megvásárolta, és Ő indította az árverést, 2019. szeptember 23. napján. A követelés nyilvántartott összege ekkor 43.136.289,- Ft volt. A 2024-es tartozás összege meghaladja már a 60.000.000.-Ft-ot.
Az elsőfokú és másodfokú bíróság is úgy döntött, hogy mi vagyunk a pervesztesek, mert a vállalkozás belekeverése miatt, nem fogyasztói hitel.
A Végrehajtó 2022-ben árverésre bocsátotta az ingatlanunkat, melyre törvényi határidőn belül fellebbezést nyújtottunk be, de a Végrehajtó későn továbbította a bíróságnak az iratot, így Ő elutasította a fellebbezést, és elárverezte a házunkat. A másodfokú bíróság új eljárásra szólította fel az elsőfokú bíróságot, mert jogellenesen járt el, de a bíróság csak felfüggesztette a végrehajtást, nem indított új eljárást, és ekkor már az ingatlanunk jóval áron alul kelt el. A kikiáltási ára 37.000.000.-Ft volt, mely ház piaci értéke meghaladta már akkor a 100.000.000.-Ft-ot.
Az árverési vevő minden kísérletünk ellenére tulajdonjog bejegyzésre került, és most a birtokbaadást indítványozza.
A Végrehajtó már küldött egy birtokbaadási tájékoztatót, és egy felosztási tervet.
A kilakoltatási időpont 2024.10.10. 10:00 órakor történik meg.
A gyermek súlyos állapotára való tekintettel kértünk kilakoltatási haladékot hogy biztonsággal tudjuk megoldani a költözést, de természetesen nem szeretnénk a házunkat elveszteni.
A Monori bíróság elutasította a halasztási kérelmünket, így jelen állás szerint október 10-én kilakoltatnak minket.
Kérvényeztük ennek a végzésnek a fellebbezését, de ahogy az elmúlt években tapasztaltuk, a Monori Bíróság és a dr. Szabó Balázs végrehajtói irodája mindent megtesz azért, hogy akadályozzon minket az ügy szabályos menetében.
Az érverési vevőkkel is próbáltunk tárgyalni, hogy pár hónap haladékot adjanak a biztonságos költözésre, de a tegnapi (2024.09.03) napon történt ügyvédjükkel való találkozás első percében kiderült, hogy az ügyvéd meg van sértődve ránk, mert kértünk fellebbezést, így ragaszkodnak az október 10-i kilakoltatáshoz. Van egy mási opció, hogy visszavásároljuk a házunkat. Az árverési vevő 50.000.000.-Ft összegért vásárolta árverésen a házunkat, jelenleg 110.000.000.-Ft-ot kér vissza mert hogy ennyi a piaci értéke a házunknak. Ez nem megvalósítható, ez inkorrekt és gusztustalan húzás.
A záradék törlése iránti beadványokat első fokon mind a 3 részéről elutasította a közjegyző, ezekre beadtuk a fellebbezést.
Jelenleg sürgősen keresünk kiadó családi házat Maglód és környékén, ahol 3 felnőtt, 1 súlyosan fogyatékos kerekesszékes gyermek és 1 kicsi kutyus lakhatna, természetesen nem ingyen, csak gyorsan.
A Maglód településhez azért ragaszkodnánk, mert 2009 februárjában megnyitottuk intézményünk kapuit súlyos, halmozottan fogyatékos gyerekek és fiatal felnőttek részére, amit szeretnénk tovább folytatni a gyerekeink érdekében.
Természetesen több ügyvédünk is van, de jelen állás szerint egyik sem volt sikeres
Keresgéltük pénteken, hogy merre is kiránduljunk a hétvégét, kihasználva a szép időt.
A programajánló feldobta, hogy egy nagyon jó hely van Ópusztaszeren, mégpedig a Csillagösvény élménypark, ahol egy nagyon jó kis sövénylabirintus található.
Mi voltunk a hibásak, mert sem a weboldalt, sem a képeket nem tanulmányoztuk át, ahol már látszott, hogy bizony magas kilátók vannak a labirintusban, és több is. Csak azt néztük, hogy kutyabarát :)
Amikor odaértünk, akkor mondta a nagyon kedves hölgy, hogy bizony az nehéz lesz, mert nincs mellette kikerülős lehetőség, így sem Ferkónak sem 1 kísérőnek nem számolt belépőjegyet. Gondoltuk, próbáljuk meg, hátha :) de tényleg nagyon magas lépcsősor, és ezt több alkalommal, így Mamáék visszamentek a park területén található kis tóhoz a Papával és Ferkóval, én meg Dióval gondoltuk végigjárjuk. A bejáratnál több témakörben írott kérdőívből lehet választani, és 1-1 kérdésre a helyesen adott válasz mutatja a jó utat. Több vészkijárat is van a labirintusból, így mi Dióval igen hamar feladtuk (azért egyedül nem olyan mókás), és az első kijáratnál leléptünk :)
A parkban nagyon sok járték található, és minden játék jó kis fejtörést okoz és ügyességet igényel :) Korhatár nélküli élménypark, de nagyon fontos, hogy NEM akadálymentes, így aki nem tud több lépcsőt megmászni, ne is induljon el (felesleges pénzkidobás lesz).
Mivel az egész napos programunk kudarcba fulladt, így újraterveztünk. Mama mondta, hogy ha már itt vagyunk, menjünk át Szegedre, ott lemegyünk a Tisza partra, és utána eszünk egy jót.
Picit csalódás volt a part, egyrészt gurulva nagyon nehezen közelíthető meg. Most még, mivel nincs strandszezon, és gondolom a Tisza többször is elönti a partot, így amelyik részt mi találtuk meg, nem volt túl szép. Na de sebaj, kicsit megpihentünk, és utána elmentünk falatkázni egyet :)
1 szó mint száz, jó volt a vasárnapi nap, de most már nagyon kell figyelni hova is megyünk, mert bizony hatalmas korlátaink vannak.....
Pénteken indultunk. Jávorkúton volt a szállásunk, csodaszép helyen a Bükkben. Se
szomszéd, se térerő, csak a csodálatos természet
Szombaton gondoltuk, hogy biciklizzünk, és a kapott útvonalat teljesítsük.
Ehhez elmentünk Lillafüredre, ott le akartuk tenni a kocsit, de a parkoló srác
azt javasolta, hogy annak az útnak ne induljunk neki, mert egy edzett embernek
is nagy falat, nekünk meg azért Ferkót húzva….
Oké, hittünk neki, legyen más túra.
Irány Diósgyőr, nézzük meg a várat.
Odaértünk, vár felújítás alatt van, így zárva. Szuper :) de sebaj, ha már ott vagyunk, bicók
le a kocsiról, tekerjünk kicsit.
Találtunk is egy tündérkert nevű kis parkot (https://www.hellomiskolc.hu/tunderkert),
de szerencsénkre az is felújítás alatt áll… de sebaj, amit látni lehetett az tényleg
tündéres, nagyon szép.
Na jó, menjünk tovább. Ha már itt vagyunk, akkor nézzük meg a Lillafüredi
vízesést.
Az egyik túrás oldalon volt egy tipp, hogy az egyik vendégháznál lévő
parkolónál tegyük le a kocsit, és szépen fel lehet sétálni a vizezéshez, a
függőkertekhez, a szállóhoz és a Hámori tóhoz.
Parkolót megtaláltuk, Ferkó kerekesszékére a túra kerék felhelyezve, irány a
kis túránk.
Na, itt az első akadály egy igazán meredek dombocska, amit azért több részletben
sikerült teljesíteni, ott készítettünk is képet a vízesésről. Menjünk tovább,
persze…. jaaaa, hogy ez majdnem függőleges… oké, akkor hagyjuk, ez nem megy.
Irány a kocsihoz vissza, majd átautókáztunk a Hámori tóhoz.
Nagyon szép a terület, a
parkoló mellett vagy egy kis parkocska, kisvasút (amire szintén nem tudtunk felszállni),
majd séta a tóhoz.
A járda nagyon szűk, több helyen az úttesten kell gurulni, de szerencsére az
autósok figyelmesek voltak.
A tónál nagyon kis részen lehet gurulni, igazából pár méter csak.
Így ez a túranap kicsit csalódás volt, de sebaj, meglátjuk a másnapot, és
legközelebb jobban tájékozódunk mielőtt elutazunk mert bizony kerekesszékkel
már nekünk (edzetteknek) sem könnyű.
Vasárnap, hogy a biciklizés ne maradjon ki, helyben maradtunk.
A szállásról tudni kell, hogy tényleg a Bükk közepén van, az oda vezető út is
kalandos volt, ott pedig semmi térerő nincs.
A szállás adóval megbeszéltük, hogy az egyetlen úton ami van menjünk. Mondta,
hogy neki is kihívás volt a feltekerés, de hát ugye mi kemények vagyunk… :D
Vagyis már nem :D igazán feladta a leckét, és tényleg nagyon büszke vagyok
magunkra, hogy feljutottunk.
Ahogy a térképet nézem, hivatalosan 1 óra alatt teljesíthető a táv: Jávorkúti
panzió – Bánkút táv. Kb 10km, és nagyjából 850-900 méter emelkedés.
Mivel Ferkó már 33kg, plusz a kerekesszék, plusz az utánfutó…. így én tekertem
vele. A bicó ugyan elektromos rásegítésű, de ez már neki is sok(k) volt.
Feljutottunk, tényleg visszagondolva csoda, de megérte.
A táj egyszerűen leírhatatlanul gyönyörű.
Meg is ismerkedtünk egy a közelben dolgozó úrral (persze volt elágazás, amin
majdnem sikerült rossz irányba menni így még mindig jönnénk :D ) de útba
igazított. Megkóstoltatta a vadon termő eper félét (a nevét elfelejtettem, de
nagyon finom volt), szaglásztunk zsályát, és még több féle növényt.
Beszélgettünk kicsit, és elindultunk a jó irányba :)Ott tartottunk, hogy a
térkép szerint 1 órás út + vissza az lenne 2 óra. Picit pihenővel ez nekünk 6
órába tellett :D
Felfelé embertelen meredek volt, lefelé pedig nagyon csúszott a sok törmeléktől
és nagyon hibás is volt az út. 1 alkalommal sikerült is elesni, de szerencsére
a bicikli kifordult és nem borította Ferkót is….
Viszont megérte, tényleg, csodás volt (de marad a síkság szerintem vaaaagy
szerezni kell egy elektromos kocsit Ferkónak és egy erősebb elektromos biciklit
:D )